Vízi és vízparti társulások · A kiválasztó szervrendszer

Tételszám: #8 | Kategória: Az emberi szervezet | Szint: Középszint szóbeli (2026)

1. Mire számíts ezen a tételen?

Ez a tétel két feladatból áll, és 2024-től középszinten az A) feladat az elméleti kifejtés, a B) feladat a gyakorlati. Itt tehát:

• A) feladat (elméleti): a kiválasztó szervrendszer,
• B) feladat (gyakorlati): a vízi és vízparti társulások jellemzése.

A tananyag a cím sorrendjében halad: előbb a vizsgálat, utána az elmélet.

A szóbeli összesen 50 pont, ebből 5 pont azért jár, hogyan épül fel a feleleted és hogyan használod a szaknyelvet. 30 perc felkészülési időd van, a felelet nagyjából 15 perc, a szükséges segédeszközöket (például a növény- és állathatározó könyvet, a kísérlet eszközeit) a vizsgaszervező biztosítja.

A B) feladat itt életközösség jellemzése: nem egyetlen fajról beszélsz, hanem egy egész tóról és a partjáról, arról, hogy mi hol él és miért pont ott.

2. A vizsgálat: vízi és vízparti társulások

A bizottság azt nézi, kiolvasod-e a segédanyagból a rendet: a tó nem összevisszaság, hanem övezetekre tagolódik, és minden övezet fajai a helyi körülményekhez illenek.

Mit kapsz, és mit nézz meg rajta

A segédanyag lehet fénykép vagy rajz a tóról és partjáról, a tó keresztmetszete (oldalnézeti ábra a parttól a nyílt vízig), fajlista besorolásra, terepi adatsor (például a fény vagy az oxigén alakulása a mélységgel), esetleg határozókönyv.

Amit végig kell nézned rajta, ebben a sorrendben:

1. Hol a part, merre mélyül a víz? Ez adja az irányt, amely mentén beszélsz.
2. Milyen sávokat látsz? Parti fás rész, vizes rét, kiálló nád, úszó levelek, szabad vízfelszín.
3. Melyik növény hol gyökerezik, és hol a levele? Kiáll a vízből, a felszínen úszik, víz alatt marad, vagy nem is gyökerezik.
4. Melyik állat hol keresi a táplálékát? Parton, nádban, felszínen, vízben vagy az iszapban.
5. Mit mutat az adatsor? A mélységi értékekből a fény és az oxigén csökkenését olvasd ki.
6. Látszik-e emberi hatás? Beépített part, kivágott nádas, szemét.

Mi a társulás

A társulás (életközösség) egy adott helyen együtt élő növény- és állatpopulációk együttese, amelyek kapcsolatban állnak egymással és a környezetükkel. A populáció egy faj egyedeinek csoportja ugyanazon a helyen. Az élettelen környezet megszabja, mely fajok élnek meg ott.

A tó övezetessége a part felől a nyílt víz felé

Az övezetesség (zonáció) azt jelenti, hogy a társulás vízszintes irányban sávokra tagolódik, mert a mélység a part felől nő. Ez a lépéssor a felelet gerince.

1. Ligeterdő. Hol: a parton, a csak áradáskor elöntött részen. Növény: fűz, nyár, éger. Állat: énekesmadarak, harkály, hód. Miért itt: ezek a fák elviselik a magas talajvizet, de tartósan nem állnak vízben.
2. Mocsárrét. Hol: a víz szélén, tartósan nedves talajon. Növény: sásfélék, mocsári gólyahír, fa nincs. Állat: fehér gólya, békák, szitakötők. Miért itt: a talaj vizes és levegőtlen, ezt a fák gyökere nem bírja, a sásfélék igen.
3. Nádas. Hol: a part menti sekély vízben. Növény: nád, gyékény, tavi káka: az iszapban gyökereznek, a száruk kiemelkedik a vízből. Állat: nádirigó, vízityúk, szárcsa, tőkés réce, gémek. Miért itt: a gyökér megkapaszkodik, a szár viszont eléri a levegőt; az állatoknak a sűrű nád búvóhely és fészkelőhely.
4. Hínaras. Hol: mélyebb vízben, ahol a szár már nem érné el a felszínt. Növény: tündérrózsa és vízitök (gyökereznek, a levelük a felszínen úszik), víz alatti hínárnövények, lebegő békalencse. Állat: vízicsiga, szitakötőlárva, kisebb halak, békák. Miért itt: a fény még leér, de a levelet a felszínre kell tolni; a hínár rejtek- és ívóhely.
5. Nyílt víz. Hol: a tó közepe. Élővilág: gyökerező növény nincs, mert a fény nem ér le a fenékig; a termelő szerepét a lebegő apró moszatok veszik át. Állat: fent planktonevő, lejjebb ragadozó halak, a fenéken iszaplakók és lebontó baktériumok. Miért itt: csak az él meg, aminek nem kell aljzat.

A tó függőlegesen is tagolódik: a felső, megvilágított réteg a termelésé, a mély réteg és az iszapos fenék a lebontásé.

A víz mint környezeti tényező

• Fény. A víz elnyeli és szórja a fényt, ezért az a mélységgel gyorsan csökken. Ezért él zöld növény csak a felső, megvilágított rétegben.
• Oxigén. A vízben oldott oxigén sokkal kevesebb, mint a levegőben. A felszín közelében több, a fenék felé kevesebb, mert ott a lebontás fogyasztja. Meleg vízben kevesebb oldódik, ezért nyáron a legnagyobb a halpusztulás veszélye.
• Hőmérséklet. A víz lassan melegszik és hűl, ezért a hőmérséklete kiegyenlítettebb a szárazföldénél. A mélyebb tavak télen sem fagynak fenékig, mert a jég úszik és szigetel, alatta pedig a 4 °C-os, legsűrűbb víz a fenéken marad.
• Tápanyag. A tóba a vízgyűjtő területéről bemosódik a szerves és az ásványi anyag; ha túl sok érkezik, felborul az egyensúly.

A víznek felhajtóereje is van, ezért a vízi növénynek nincs szüksége erős szilárdító szövetre.

Tűrőképesség: szűk és tág tűrésű faj, indikátorfaj

Minden fajnak van egy tartománya minden környezeti tényezőre: egy legkisebb és egy legnagyobb érték, amely között még megél, és egy optimum, ahol a legjobban érzi magát. Ez az ökológiai tűrőképesség.

• Tág tűrésű faj: széles tartományt visel el, ezért sokfelé megél. Ilyen a nád.
• Szűk tűrésű faj: csak keskeny tartományban él meg, ezért a változásra érzékeny.

Az indikátorfaj (jelzőfaj) valamely tényezőre szűk tűrésű, ezért a jelenléte vagy hiánya elárulja a környezet állapotát: a tiszta, oxigénben gazdag vízhez kötött fajok (például a folyami rák) eltűnése szennyezést jelez.

Mondd ki azt is: egy faj egy tényezőre lehet szűk, egy másikra tág tűrésű.

Táplálkozási kapcsolatok a tóban

• Termelők: fotoszintetizálnak, tehát szervetlenből szerves anyagot állítanak elő. A tóban a nád, a hínárnövények, a tündérrózsa és a lebegő moszatok.
• Fogyasztók: kész szerves anyagot esznek. Növényevők: vízicsigák, apró lebegő rákok. Ragadozók: szitakötőlárva, ragadozó hal, gém.
• Lebontók: baktériumok és gombák az iszapos fenéken. Az elhalt élőlényeket szervetlen anyaggá alakítják vissza, amit a termelők újra felvesznek.

Egy táplálékláncot mondj ki: lebegő moszat, apró rák, kisebb hal, ragadozó hal, végül a lebontók. Tedd hozzá: a láncon felfelé egyre kevesebb energia marad, mert minden szinten nagy részét saját életműködésére használja el az élőlény. Ezért kevés a nagy ragadozó.

Az ember hatása és a védelem

Ami árt:

• Szennyezés. A szennyvíz, a mosószer és a bemosódó műtrágya tápanyagot visz a tóba. A lebegő moszatok elszaporodnak, elzárják a fényt, majd elpusztulnak, és a lebontásuk elhasználja az oxigént: az oxigénhiánytól halpusztulás lesz. Ez a túlzott tápanyagdúsulás.
• Lecsapolás. A vizes élőhely kiszárad, eltűnik a mocsárrét és a nádas, és vele az ott költő madarak.
• A part beépítése. A parti sáv élőhely és természetes szűrő is; betonparttal eltűnik a fészkelő- és ívóhely.
• A nádas kiirtása, a hulladék, az olajszennyezés és idegen fajok betelepítése.

Ami segít: szennyvíztisztítás, a nádas és a vizes rét megőrzése, védett területek kijelölése (a jelentős vizes élőhelyeket nemzetközi egyezmény is védi), kevesebb műtrágya és mosószer.

Mit mondj, és milyen sorrendben

Ezt a vázlatot írd fel a 30 perc alatt:

1. Mit kaptam: fénykép, ábra vagy fajlista; ezen az övezetességet keresem.
2. Mi a társulás: együtt élő populációk, kapcsolatban egymással és a környezetükkel.
3. Övezetek a part felől: ligeterdő, mocsárrét, nádas, hínaras, nyílt víz.
4. Övezetenként: jellemző növény, jellemző állat, és miért pont ott.
5. A víz mint környezeti tényező: fény, oxigén, hőmérséklet, tápanyag.
6. Tűrőképesség: tág tűrésű, szűk tűrésű faj, indikátorfaj.
7. Táplálkozási kapcsolatok: termelő, fogyasztó, lebontó, egy tápláléklánc.
8. Az ember hatása: szennyezés, lecsapolás, beépített part.
9. Védelem: szennyvíztisztítás, a nádas megőrzése, védett terület.
10. Zárás: az övezetesség a mélységből és a fényviszonyokból következik.

3. A kiválasztó szervrendszer feladata és részei

Innentől az A) feladat. Először azt tisztázd, miért kell kiválasztás, csak utána jöjjenek a szervek.

Miért kell kiválasztás

A sejtek működése közben olyan anyagok keletkeznek, amelyeket a szervezet nem tud felhasználni, sőt felhalmozódva mérgezőek: ezek a bomlástermékek.

1. A sejtekben lebomlanak a tápanyagok, például a fehérjék. Ebből nitrogéntartalmú, mérgező bomlástermék keletkezik.
2. Ezt a máj kevésbé mérgező anyaggá, karbamiddá alakítja.
3. A karbamid a vérrel jut a veséhez.
4. A vese kiszűri a vérből, és a vizelettel kiüríti.

A vese így tartja rendben a belső környezetet: eltávolítja a bomlástermékeket, és beállítja a víz mennyiségét és a sók arányát.

A szervrendszer részei és a vizelet útja

A részek: két vese, két húgyvezeték, egy húgyhólyag, egy húgycső. A vese a hasüreg hátsó falán, a gerincoszlop két oldalán, a derék tájékán ül, bab alakú, zsírpárna védi.

A vizelet útja lépésenként:

1. Vese. Itt képződik a vizelet a vérből szűréssel és visszaszívással.
2. Vesemedence. A vesén belüli tölcsérszerű üreg, ide gyűlik a kész vizelet.
3. Húgyvezeték. Vesénként egy vékony cső; a falának izomzatával, hullámszerű mozgással viszi lefelé a vizeletet.
4. Húgyhólyag. Tágulékony falú tárolóhely; ahogy telik, a fala feszül, és ebből lesz a vizelési inger.
5. Húgycső. A kimenetét záróizom zárja, amelynek egy részét akaratlagosan is működtetjük.

A női húgycső rövidebb, ezért nőknél gyakoribb a fertőzés.

KépA kiválasztó szervrendszer⤢ nagyítható

A vizelet útja: vese, húgyvezeték, húgyhólyag, húgycső. A rajz férfit ábrázol; a vesék tetején ülő sárga képlet a mellékvese.

Forrás: Rajz: Cancer Research UK (CC BY-SA 4.0), Wikimedia Commons; magyar feliratok: TurboÉrettségi

A vese felépítése kívülről befelé

Így haladj, ez a térbeli leírás pótolja az ábrát:

1. Kötőszövetes tok és zsírpárna: rögzíti és védi a vesét.
2. Kéregállomány: a külső réteg. Itt vannak a vesetestecskék, tehát itt kezdődik a vizeletképzés.
3. Velőállomány: a belső réteg, csúcsukkal befelé néző kúp alakú részekkel; itt főleg csatornák futnak a medence felé.
4. Vesemedence: a legbelső üreg, ide csepeg a kész vizelet.
5. Vesekapu: a homorú oldal bemélyedése; itt lép be a verőér, és ki a gyűjtőér és a húgyvezeték.

A vese működési egysége a nefron: a vesetestecske és a hozzá kapcsolódó, hosszú, kanyargós csatorna.

A vesetestecske

A vesetestecske a kéregállományban ül, és két részből áll:

• Érgomolyag: a verőér ága itt gombolyagszerű hajszálérrendszerré ágazik szét, és ebben magas a vérnyomás. Ez a nyomás hajtja a szűrést.
• Kettős falú tok: az érgomolyagot serlegszerűen körülölelő képlet, amely felfogja az átszűrődő folyadékot, és továbbadja a csatornának.

A vesetestecske tehát a szűrő, a hozzá tartozó csatorna a válogató.

4. A vizeletképzés lépésenként

A vizelet két lépésben készül: előbb szűrés, aztán visszaszívás.

A szűrés

Hol: a vesetestecskében, az érgomolyag és a tok között. Mi megy be: a verőérrel érkező vér. Mi jön ki: az elsődleges szűrlet.

1. A vér magas nyomással érkezik az érgomolyagba.
2. A nyomás a folyadékot és a benne oldott kis molekulákat átpréseli a hajszálér falán a tokba.
3. Átjut: a víz, a sók, a szőlőcukor, az aminosavak, a vitaminok és a karbamid.
4. Nem jut át: a vérsejtek és a nagy fehérjemolekulák, mert nem férnek át.
5. A tokba került folyadék az elsődleges szűrlet: olyan összetételű, mint a vérplazma, csak sejt és nagy fehérje nincs benne.

A szűrés tehát válogatás nélküli, csakis méret szerint különít el: ezért kerül át a hasznos szőlőcukor is.

A visszaszívás

Hol: a vesetestecskéhez kapcsolódó csatornában, amelyet kívülről hajszálerek hálóznak be. Mi megy be: az elsődleges szűrlet. Mi jön ki: a végleges vizelet.

1. A szűrlet végigfolyik a hosszú, kanyargós csatornán.
2. A csatorna fala a hasznos anyagokat visszaveszi, és a hajszálereken át a vérbe juttatja: a szőlőcukor és az aminosavak teljes egészében, a sók nagy része és a víz túlnyomó része.
3. A csatorna egyes felesleges vagy idegen anyagokat a vérből le is ad a szűrletbe.
4. Kint marad: a karbamid és a többi bomlástermék, a felesleges só, és a fölösleges víz.
5. A kész vizelet a gyűjtőcsatornákon át a vesemedencébe jut.

Ebből két kérdés következik. Ha a vizeletben fehérje vagy vérsejt jelenik meg, az a szűrő sérülését jelzi. Ha szőlőcukor jelenik meg, akkor a vérben annyi volt belőle, amennyit a csatorna már nem tudott visszaszívni: ez a cukorbetegség egyik jele.

Miért kétlépcsős a folyamat

• Nem kell külön felismerni minden káros anyagot. A szűrés mindent kienged, ami elég kicsi, a szervezet pedig csak azt veszi vissza, amire szüksége van. Így az ismeretlen anyag (például egy gyógyszer bomlásterméke) is kikerül.
• Gyors és nagy mennyiségű szűrés lehetséges, mert nyomáskülönbségen alapul.
• Szabályozhatóvá válik a vízháztartás. Elég a visszaszívást változtatni: ugyanabból a szűrletből lehet sok és híg, vagy kevés és tömény vizelet.

5. A víz- és sóháztartás szabályozása

A vese nemcsak takarít, hanem beállítja a belső környezetet. Itt kell megmutatnod a visszacsatolást: mi indítja a folyamatot, és mi állítja le.

Ha kevés a víz a szervezetben

1. Az indító ok: keveset ittál, sokat izzadtál vagy sósat ettél, ezért a vér víztartalma csökken, a sók aránya nő.
2. Az érzékelés: ezt az agy erre érzékeny területe észleli.
3. A válasz: az agyalapi mirigy vízvisszatartó hormont ad a vérbe.
4. A hormon a vérrel a veséhez jut, és a csatornák falát átjárhatóbbá teszi a víz számára.
5. Következmény: több víz szívódik vissza, tehát kevesebb és töményebb, sötétebb vizelet képződik. Közben szomjúságérzet keletkezik.
6. A leállítás: ahogy a vér víztartalma helyreáll, a kiváltó ok megszűnik, ezért csökken a hormon kibocsátása. Ez a negatív visszacsatolás: a folyamat eredménye szünteti meg a kiváltó okát.

Ha sok vizet ittál

Ugyanez fordítva, ettől lesz teljes a szabályozás:

1. A vér felhígul, a sók aránya csökken.
2. Az agy ezt érzékeli, és kevesebb vízvisszatartó hormon kerül a vérbe.
3. A vesecsatornákban kevesebb víz szívódik vissza.
4. Sok, híg, világos vizelet képződik, és a vér összetétele visszaáll.

A sóháztartáshoz: a mellékvese kérgének hormonja a nátrium visszaszívását fokozza, és mivel a víz a sót követi, ezzel a vér mennyiségét és nyomását is emeli.

A bőr és a tüdő szerepe a kiválasztásban

• Bőr: a verejtékmirigyek vizet, sót és kevés bomlásterméket adnak le, de a verejtékezés fő feladata a hőszabályozás. Erős izzadáskor vizet és sót is veszítesz, ezért kell többet inni.
• Tüdő: a kilélegzett levegővel távozik a szén-dioxid és sok vízpára. A szén-dioxid a sejtek bomlásterméke, tehát a tüdő is kiválaszt.

A vastagbél a széklettel szintén távolít el anyagot, de az emésztetlen maradék, nem a sejtek bomlásterméke, ezért az nem kiválasztás.

6. A kiválasztó szervrendszer betegségei és megelőzésük

Ezek nagy része életmóddal befolyásolható, és sokáig alig okoz panaszt.

Vesekő

Mi ez: a vizeletben oldott sók kicsapódnak, és szemcsévé, majd kővé állnak össze a vesemedencében vagy a húgyutakban. Mi kedvez neki: a kevés folyadékfogyasztás, mert a tömény vizeletből könnyebben válik ki a só; a sós étrend; az ismétlődő fertőzés. Panasz: ha a kő a húgyvezetékbe szorul, görcsös, erős fájdalom jelentkezik az ágyék tájékáról a has felé sugározva. Miért fáj: a húgyvezeték izmos fala görcsösen próbálja továbbtolni az akadályt.

Húgyúti fertőzés

Mi ez: baktériumok jutnak a húgycsövön át a húgyutakba; leggyakoribb a hólyaghurut. Panasz: csípő, égő érzés vizeléskor, gyakori inger úgy, hogy alig ürül vizelet. Miért gyakoribb nőknél: a női húgycső rövidebb. Miért nem szabad halogatni: a fertőzés felfelé terjedhet a vesébe.

Veseelégtelenség és a művese

Mi ez: a vese nem tudja ellátni a feladatát, ezért a bomlástermékek felhalmozódnak a vérben, és felborul a víz- és sóháztartás. Oka lehet: magas vérnyomás, cukorbetegség, ismétlődő vesegyulladás, mérgezés. Jelei: fáradtság, étvágytalanság, vizenyő, magas vérnyomás.

A művese (dialízis): a beteg vérét a testén kívül, gépben vezetik el egy féligáteresztő hártya mellett, a túloldalon mosófolyadék áramlik. A bomlástermékek és a felesleges sók átjutnak, a vérsejtek és a nagy fehérjék nem, így a tiszta vér visszakerül. A kezelést rendszeresen ismételni kell, mert a gép pótolja, de nem gyógyítja a vesét; végleges megoldás a veseátültetés. A művese ugyanazt az elvet használja, mint a vesetestecske: méret szerint válogat.

Így előzöd meg

• Igyál eleget, főleg vizet, melegben és sport után többet: a hígabb vizelet átöblíti a húgyutakat, és nehezebben csapódik ki belőle a só.
• Sózz keveset. A sok só terheli a vesét, emeli a vérnyomást, és kedvez a kőképződésnek.
• Ne tartsd vissza sokáig a vizeletet, mert a pangó vizeletben könnyebben szaporodnak a baktériumok.
• Tisztálkodj rendszeresen, mert a fertőzés a húgycső külső nyílásán át indul.
• Kezeltesd a magas vérnyomást és a cukorbetegséget, mert ezek csendben teszik tönkre a vesét.

7. Tipikus hibák - itt a legtöbben elrontják

• Itt a legtöbben elrontják: azt mondják, a mély vízben a hideg miatt nincs növény. Nem a hideg a fő ok: a fény nem ér le, ezért ott nem tud fotoszintetizálni zöld növény.
• Itt a legtöbben elrontják: a nádast és a hínarast összekeverik. A nád az iszapban gyökerezik, de a szára kiáll a vízből; a hínár levele a felszínen úszik vagy a víz alatt marad.
• Itt a legtöbben elrontják: azt mondják, az indikátorfaj az, amelyik sok helyen előfordul. Fordítva: az indikátorfaj szűk tűrésű, épp ezért árulkodik a környezet állapotáról.
• Itt a legtöbben elrontják: a műtrágyás szennyezésre azt mondják, "megmérgezi a halakat". Valójában tápanyagot ad a tónak, elszaporodnak a lebegő moszatok, és a pusztulásuk elhasználja az oxigént.
• Itt a legtöbben elrontják: azt mondják, a vese "kiválogatja a rossz anyagokat". A vese elsőre nem válogat: mindent kienged, ami elég kicsi, és utána szívja vissza azt, amire szükség van.
• Itt a legtöbben elrontják: a szőlőcukrot a vizelet normális alkotójának mondják. Egészséges vizeletben nincs szőlőcukor, mert a csatornákban teljesen visszaszívódik.
• Itt a legtöbben elrontják: azt hiszik, a hormon közvetlenül a vizelet mennyiségét állítja. A hormon a vesecsatornák vízáteresztését növeli, ebből következik a kevesebb, töményebb vizelet.

8. Összefoglaló

A B) feladatban egy tavat és a partját jellemzed. A társulás együtt élő populációk kapcsolatrendszere, és a tó övezetekre tagolódik: ligeterdő, mocsárrét, nádas, hínaras, nyílt víz. Minden övezetben azok a fajok élnek, amelyek az ottani mélységet, fényt és aljzatot bírják: a nád gyökerezik és kiáll a vízből, a tündérrózsa levele úszik, a nyílt vízben már csak lebegő és úszó élőlények vannak. Ezt a víz mint környezeti tényező magyarázza: a fény a mélységgel csökken, az oxigén kevés, a hőmérséklet kiegyenlített, a tápanyag bemosódik. A tág tűrésű faj sokfelé megél, a szűk tűrésű kevés helyen, és épp ezért lesz belőle indikátorfaj. A tóban termelő, fogyasztó és lebontó kapcsolódik táplálékláncba, az ember pedig szennyezéssel, lecsapolással és a part beépítésével árt.

Az A) feladatban a kiválasztást fejted ki. A fehérjebontás mérgező anyagából a máj karbamidot készít, ezt a vese szűri ki. A vizelet útja: vese, vesemedence, húgyvezeték, húgyhólyag, húgycső. A vese kívülről befelé tok, kéregállomány, velőállomány, vesemedence, működési egysége a nefron. A vizeletképzés kétlépcsős: a szűrés csak méret szerint válogat, a visszaszívás visszaveszi a szőlőcukrot, az aminosavakat, a sók nagy részét és a víz túlnyomó részét; kint marad a karbamid, a felesleges só és a víz. Így a visszaszívás változtatásával szabályozható a vízháztartás: kevés víz esetén hormon hatására több víz szívódik vissza, majd az ok megszűntével a folyamat leáll. A kiválasztásban a bőr és a tüdő is részt vesz; a fő betegségek a vesekő, a húgyúti fertőzés és a veseelégtelenség, amelynél a művese pótolja a vese munkáját.

9. Kulcsfogalmak

• Társulás (életközösség): egy adott helyen együtt élő növény- és állatpopulációk együttese, amelyek egymással és a környezetükkel kapcsolatban állnak.
• Övezetesség (zonáció): a társulás vízszintes irányú sávokra tagolódása; a tóban a part felől a nyílt víz felé.
• Nádas és hínaras: a sekély vízben, iszapban gyökerező, de a vízből kiemelkedő szárú növények öve, illetve a mélyebb vízben élő, úszó vagy víz alatti levelű növények öve.
• Ökológiai tűrőképesség: az a tartomány, amelyen belül a faj egy környezeti tényezőt elvisel.
• Indikátorfaj: szűk tűrésű faj, amelynek jelenléte vagy hiánya a környezet állapotát jelzi.
• Tápanyagdúsulás: a tóba jutó sok tápanyagtól a lebegő moszatok elszaporodnak, majd pusztulásuk elvonja az oxigént.
• Bomlástermék: a sejtek működése során keletkező, felhalmozódva mérgező anyag.
• Karbamid: a máj által a fehérjebontás mérgező termékéből képzett, a vizelettel távozó bomlástermék.
• Nefron: a vese működési egysége, a vesetestecske és a hozzá tartozó csatorna.
• Vesetestecske: az érgomolyagból és a kettős falú tokból álló szűrő a kéregállományban.
• Elsődleges szűrlet: az érgomolyagból a tokba átpréselt folyadék; nincs benne vérsejt és nagy fehérje.
• Negatív visszacsatolás: olyan szabályozás, amelyben a folyamat eredménye szünteti meg a saját kiváltó okát.
• Dialízis (művese): féligáteresztő hártyán át működő vértisztítás, amely elvonja a bomlástermékeket.

10. Lehetséges vizsgakérdések és rövid válaszok

Miért tagolódik övezetekre a tó? Mert a part felől nő a mélység, ezzel változik a fény és az aljzat elérhetősége, és minden övezetben az él meg, amelyik ezt bírja.

Mi a különbség a szűk és a tág tűrésű faj között? A tág tűrésű széles tartományt visel el, ezért sokfelé előfordul; a szűk tűrésű csak keskeny tartományban él meg, ezért érzékeny a változásra.

Hogyan okoz halpusztulást a műtrágya bemosódása? Tápanyagot ad a tónak, elszaporodnak a lebegő moszatok, majd elpusztulnak, és a lebontásuk elhasználja a vízben oldott oxigént.

Sorold fel a vizelet útját! Vese, vesemedence, húgyvezeték, húgyhólyag, húgycső.

Mi jut át a szűréskor, és mi nem? Átjut a víz, a sók, a szőlőcukor, az aminosavak és a karbamid; nem jut át a vérsejtek és a nagy fehérjemolekulák.

Miért kétlépcsős a vizeletképzés? Mert így nem kell minden káros anyagot külön felismerni, és a visszaszívás változtatásával szabályozható a vízháztartás.

Mi történik, ha keveset iszol? A vér töményebb lesz, ezért hormon szabadul fel, amely növeli a vesecsatornák vízvisszaszívását, így kevés és tömény vizelet képződik.

Miért fontos a bőséges folyadékfogyasztás? Mert a hígabb vizeletből nehezebben csapódnak ki a sók, tehát kisebb a vesekő esélye.