Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Tételszám: #5 | Kategória: Életművek - Kötelező szerzők | Szint: Középszint (2026)

1. Bevezetés

Kosztolányi Dezső (1885-1936) a 20. századi magyar irodalom egyik legsokoldalúbb alkotója: költő, regényíró, műfordító, esszéista és újságíró egy személyben. A Nyugat folyóirat első nemzedékének meghatározó tagja, akit az utókor a homo aestheticus (az „esztétikai ember”) jelzővel illet - szemben Ady vátesz-szerepével vagy Babits erkölcsi komolyságával, Kosztolányi a szépség, a nyelv és az emberi lélek elkötelezettje volt. Az Édes Anna (1926) az életmű egyik csúcsa: egy cselédlány tragédiáján keresztül mutatja meg, hogyan őrli fel az embert a szeretethiány, a kiszolgáltatottság és az emberi méltóság megtagadása. Ez a tétel bemutatja a regény keletkezését, szerkezetét, szereplőit, a lélektani és társadalmi rétegeit, valamint az értelmezés kulcsait.

2. Kosztolányi Dezső - az író világa

Élete dióhéjban

Kosztolányi Dezső 1885. március 29-én született Szabadkán (ma Subotica, Szerbia), a család apai ágon kisnemesi eredetű. Apja, Kosztolányi Árpád matematika-fizika tanár és igazgató volt; anyja, Brenner Eulália jómódú családból származott. A kis Dezső tehát polgári, értelmiségi környezetben nőtt fel - és ez a háttér az egész életművét meghatározza: a polgári világ szépségeit és nyomorúságait belülről ismerte.

1903-ban Budapestre költözött, a bölcsészkar magyar-német szakára iratkozott be. Itt lett barátja Babits Mihály és Juhász Gyula. 1906-tól újságíróként dolgozott, és hamarosan a Nyugat folyóirat körének központi alakja lett. 1913-ban feleségül vette Harmos Ilonát (színésznő, írói nevén Görög Ilona), akitől egy fia született, Ádám.

Az 1920-as évek Kosztolányi nagy regényeinek korszaka: Nero, a véres költő (1922), Pacsirta (1924), Aranysárkány (1925), Édes Anna (1926). Utolsó éveiben szájrák gyötörte; 1936. november 3-án halt meg Budapesten, 51 évesen.

Homo aestheticus - az esztétikai ember

Kosztolányi egy 1933-as vallomásában (Önmagamról, a Nyugatban) állította szembe a homo moralis (az erkölcsi elkötelezettségű embert) és a homo aestheticus (az esztétikai embert, saját magát) típusát, és nyíltan az utóbbi mellé állt. Számára az irodalom nem politikai fegyver és nem erkölcsi prédikáció, hanem a nyelv szépsége és az emberi lélek megértése. Ez nem jelent közömbösséget - épp ellenkezőleg: az Édes Anna bizonyítja, hogy Kosztolányi a „szépirodalmon” keresztül is képes mélyen emberi, szociális és pszichológiai kérdéseket feltenni.

A Nyugat és Kosztolányi helye

A Nyugat (1908-1941) a 20. századi magyar irodalom legfontosabb folyóirata. Kosztolányi az „első Nyugat-nemzedék” tagja Ady Endre, Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Tóth Árpád mellett. A Nyugat hármas csillagzata: Ady a látnok próféta, Babits az erkölcsi tekintély, Kosztolányi az esztéta. Az Édes Anna először a Nyugatban jelent meg 1926. július 1-től november 16-ig, tíz folytatásban, majd még ugyanabban az évben könyv alakban is megjelent.

3. Az Édes Anna keletkezése és műfaja

Hogyan született a regény?

A regény alapötletének forrásáról nincs biztos adat: Kosztolányi maga is más-más történetre hivatkozott a nyilatkozataiban, a felesége és a kortársak visszaemlékezései pedig ellentmondanak egymásnak. Az viszont pontosan tudható, hogy a mű 1926-ban készült el, a Nyugat még abban az évben tíz folytatásban közölte, és az év végén könyv alakban is kijött.

Műfaji besorolás

Az Édes Anna egyidejűleg több műfajba is tartozik:

• Lélektani regény (pszichológiai regény) - a középpontban Anna lelki folyamatai, belső világa áll. A gyilkosság nem bűnügyi probléma, hanem lélektani szükségszerűség.
• Társadalmi regény - a cselédkérdés, a polgári képmutatás, az úr-szolga viszony ábrázolása.
• Korrajz - az 1919-es Tanácsköztársaság bukása utáni Budapest hiteles képe.

A regény nem krimi: Kosztolányit nem az érdekli, hogyan történt a gyilkosság, hanem az, miért kellett annak megtörténnie.

4. A regény szerkezete

Keretes szerkezet

Az Édes Anna 20 fejezetből áll, és keretes szerkezetű. A keret:

• Nyitó fejezetek (I-VI.) - a történelmi háttér és a Vizy-család bemutatása. Időpont: 1919. július 31., az a nap, amikor a Krisztinavárosban végigfut a hír, hogy a Tanácsköztársaság összeomlott. Budapest forrongó, átmeneti állapotban van: a kommün véget ér, a „régi rend” emberei visszaveszik a hatalmat. Ebbe a történelmi pillanatba érkezik Anna.
• Belső fejezetek (VII-XVIII.) - Anna története a Vizy-háztartásban: a tökéletes szolgálat, a kizsákmányolás, Jancsi, végül a gyilkosság.
• Záró fejezetek (XIX-XX.) - a bírósági tárgyalás, majd egy utolsó jelenet, amelyben maga Kosztolányi is föltűnik (szerzői keret).

Késleltetett megjelenés

Anna nem az első fejezetben lép színre - csak a VI. fejezetben jelenik meg először. Kosztolányi tudatosan késlelteti a főszereplő belépését: előbb a világot mutatja be, amelybe Anna belekerül, és ezzel a környezet (a Vizy-ház, a házmester, a politikai légkör) válik az igazi „ellenféllé”.

A zárlat: a bírósági tárgyalás

A XIX. fejezet a tárgyalás, ahol a szereplők tanúvallomásai rajzolják ki Anna sorsát. A XX. fejezetben Druma Szilárd két kortesével hazafelé ballagva bepillant egy zöldkerítéses ház kertjébe: ott ül a család, és kilép a verandára a ház lakója, akiben Druma Kosztolányi Dezsőt ismeri fel. Az író egy szót sem szól, a három férfi viszont hosszan pletykál róla, hogy vajon kihez húz. Ez a metafikciós zárás (az író megjelenése a saját művében) a keretes szerkezet legkülönlegesebb eleme.

5. A történelmi háttér - 1919 nyara

A regény 1919. július 31-én indul: ezen a napon fut végig a hír, hogy a Tanácsköztársaság (a 133 napos kommunista rendszer, 1919. március 21. - augusztus 1.) összeomlott; a Forradalmi Kormányzótanács másnap, augusztus 1-jén mondott le. Ez a dátum nem véletlen: a politikai rendszerváltás pillanatában minden hatalmi viszony felfordul, az emberek igazi arca megmutatkozik.

A Vizy-ház lakói a Krisztinavárosban (Budapest I. kerülete) élnek, az Attila utcában; a házat maga Vizy Kornél birtokolja. A nyitó jelenetben Vizy - miniszteri tanácsos - még mindig „elvtársnak” szólítja Ficsor házmestert, miközben Ficsor már „méltóságos úrnak” titulálja őt: mindkettő tapogatózik, melyik szó lesz holnap a helyes. A bukás után Vizy visszakapja a régi rangját (a regény végére helyettes államtitkár lesz), Ficsort pedig ismét „lesajnálja”. Kosztolányi ezzel a politikai köpönyegforgatás és a képmutatás képét rajzolja meg: az úr-szolga viszony nem a politikán múlik, hanem az emberi természeten.

6. A szereplők

Édes Anna - a tökéletes cseléd

Anna a regény központi alakja és egyben legtitkosabb szereplője. Falusi lány, egyszerű, szótlan, alázatos. Amikor a Vizy-házba kerül, tökéletesen dolgozik: mindent szó nélkül elvégez, nem szájal, nem panaszkodik. A lakás ragyog, az étel ízletes, a ruhák vasalva vannak. Vizyné eleinte el van ragadtatva, és a vendégei előtt is Annával dicsekszik.

De Anna tökéletessége kétélű: nem azért tökéletes, mert boldog, hanem azért, mert nincs saját élete. Géppé vált - pontosan úgy, ahogy Moviszter doktor később a tárgyaláson kimondja. Anna nem lázad, nem beszél, nem kér - és éppen ez a hallgatás rejti el a felgyülemlett fájdalmat, amely végül a gyilkosságban robban ki.

Anna neve is beszédes: az „Édes” vezetéknév ironikus - az élete keserű. Az „Anna” keresztnév pedig a „kegyelmes, kegyelt” jelentésű héber eredetével ellentétben egy kegyvesztett, senkitől nem szeretett lányra utal.

Vizyné (Angéla) - a cselédgyötrő

Vizyné a polgári háziasszony típusa, akinek egyetlen szenvedélye a cseléd. Nem rosszindulatú a szó hagyományos értelmében - inkább beteges: a cselédgyötrés (ellenőrzés, megmotozás, gyanúsítgatás, az élelmiszer elzárása) az ő „foglalatossága”, életének egyetlen tartalma. Vizyné Annát nem ember-nek, hanem eszköznek tekinti, és ez az emberi méltóság megtagadása a regény egyik központi bűne.

Vizyné monomániás (egyetlen rögeszméjű) alak: korábbi cselédjeit is elüldözte, de Annában végre „megtalálta” a tökéletes szolgát - és épp ezért nem engedi el soha.

Vizy Kornél - a politikai álca

Vizy Kornél miniszteri tanácsos, akit kizárólag a politika érdekel. Az otthoni élet, a cselédek, Anna sorsa - mindez „női ügy”, amihez semmi köze. Vizy a közönyös, gyáva polgár típusa: a kommün alatt elvtársnak szólítja a házmestert, a bukás után már nem. Anna számára Vizy nem elnyomó, hanem láthatatlan - és épp ez a láthatatlanság fáj: a gazda nem is veszi észre, hogy a cselédnek lelke van.

Patikárius Jancsi - az elcsábító

Jancsi Vizyné unokaöccse, fiatal, felszínes, úri ficsúr, aki a Vizy-házban szállt meg egy időre. Anna számára Jancsi az egyetlen emberi kapcsolat lehetősége: rövid időre szerelembe esnek, Anna teherbe esik. De Jancsi - aki Annát sosem tekintette egyenrangúnak - hidegen elfordul: nem vállalja a gyereket, hanem szerez valahonnan négy papírhüvely fehér port, magzatelhajtó szert, és titokban beveteti Annával. Ez a jelenet a regény egyik legkegyetlenebb pillanata, és Anna utolsó reményének megsemmisülését jelenti.

Később Anna kérőt kap: Báthory Árpád, a szemközt lakó kéményseprő kéreti meg Ficsornéval, és Anna fel is mond Vizyéknek. Vizyné azonban hosszú, fondorlatos rábeszéléssel leszereli, mire Anna maga vonja vissza a felmondást, és kiadja a kérője útját. Ezzel Anna utolsó menekülési útja is bezárul.

Moviszter doktor - az igazság szócsöve

Moviszter Miklós a Vizy-ház orvosa, a regény erkölcsi középpontja és Kosztolányi szócsöve. Ő az egyetlen szereplő, aki Annát embernek tekinti, és aki a tárgyaláson kimondja az igazságot:

„Ridegen bántak vele. [...] Szeretet nélkül bántak vele. Szívtelenül.”

„Nem úgy bántak vele, mint egy emberrel, hanem mint egy géppel. Gépet csináltak belőle.”

Moviszter a humanizmus képviselője: nem politizál, nem ítélkezik, hanem megérti. A tárgyaláson az ő szavai állnak szemben Druma ügyvéd vallomásával, aki a bűnügy politikai hátterét bizonygatná. Moviszter számára Anna nem bűnöző, hanem áldozat - egy ember, akit addig nyomtak, amíg összeroppant.

Ficsor - a házmester

Ficsor a „kisember” típusa, aki minden rendszerhez alkalmazkodik. A kommün alatt elvtárs, a bukás után alázatos házmester. Ő ajánlja be Annát a Vizy-házba - és a tárgyaláson ő is tanúskodik, de az ő vallomása önző és megbízhatatlan.

Druma - a karrierista ügyvéd

Druma Szilárd ügyvéd a Vizy-ház egyik lakója, a tárgyaláson a vád koronatanúja: az ő vallomása dönti el, hogy Anna előre eltervezte a tettét. Beszédét a bűnügy politikai hátterére is ki akarja terjeszteni (a házmesterek kommün alatti szerepére), de az elnök leállítja. Druma karrierista figura - az ő alakja a polgári igazságszolgáltatás vakságát és képmutatását testesíti meg.

7. A cselekmény íve

I. Expozíció (I-VI. fejezet)

1919. július 31., a Tanácsköztársaság összeomlásának híre. A Krisztinavárosban, az Attila utcában Vizy Kornél és felesége, Angéla él. A korábbi cseléd, Katica lusta és kimaradós - Ficsor házmester beajánlja helyette a rokonát, a Balaton mellől való Édes Annát. Vizyné felmond Katicának. Anna a VI. fejezetben jelenik meg először: csendes, engedelmes, szótlan lány.

II. A tökéletes szolgálat (VII-X. fejezet)

Anna berendezkedik a Vizy-házban, és hibátlanul dolgozik. A lakás ragyog, Vizyné eleinte elragadtatott. Anna mindent megtesz: főz, mos, vasal, takarít, és soha nem panaszkodik. De a tökéletesség mögött üresség van - Anna nem beszél, nem kér, nem él. Vizyné fokozatosan egyre több mindent követel, egyre jobban ellenőrzi, megmotozza, gyanúsítgatja. A „jó cseléd” a „tökéletes gép” szinonimájává válik.

III. Jancsi és a szerelem illúziója (XI-XIV. fejezet)

Patikárius Jancsi megérkezik a házba. A fiatal úr és a cseléd között rövid, egyenlőtlen szerelmi viszony alakul ki. Anna teherbe esik, de Jancsi nem vállalja: magzatelhajtó port vétet be vele. Ez Anna életének legmélyebb traumája - az egyetlen emberi kapcsolat, amelyre reménye volt, megsemmisül.

IV. A bezáruló csapda (XV-XVIII. fejezet)

Anna Báthory Árpáddal, a szemközt lakó kéményseprővel ismerkedik meg, aki Ficsornéval kéreti meg. Anna fel is mond - ez az utolsó menekülési lehetőség -, de Vizyné lebeszéli róla, és Anna visszavonja a felmondást. A csapda bezárul: nincs szerelem, nincs házasság, nincs menekülés. Anna egyre zárkózottabb, egyre hallgatagabb.

V. A gyilkosság és a tárgyalás (XVIII-XX. fejezet)

Vizyék nagy vendégséget adnak, mert Vizy megkapta a helyettes államtitkári kinevezést. A mulatság utáni éjszakán Anna a nagy konyhakéssel megöli előbb az ágyában fekvő Vizynét, majd a felriadó Vizy Kornélt, aztán ledől a hencserre, és elalszik. A gyilkosság hirtelen, brutális és „megmagyarázhatatlan” - éppen ez a lényege: Anna nem tudja szavakba önteni a fájdalmát, tehát a test „beszél” helyette.

A bírósági tárgyaláson Anna képtelen vallani - hallgat, motyog, nem tud válaszolni. A bíró, a tanúk, az ügyvéd mind a maguk verzióját adják, de senki nem érti igazán. Egyedül Moviszter doktor mondja ki az igazságot: „Ridegen bántak vele. [...] Szeretet nélkül bántak vele. Szívtelenül.”

Annát 15 évi fegyházra ítélik, és egy szigorú januári napon két fegyőr Márianosztrára kíséri.

A XX. fejezetben Druma és két kortese egy zöldkerítéses ház kertjébe pillant be, ahol Kosztolányi Dezső áll a családja mellett. Az író nem szól semmit; a három férfi róla pletykál, és azzal intézi el, hogy „mindenkivel és senkivel” tart.

8. A regény fő témái és értelmezési rétegei

a) A cselédkérdés és a társadalmi egyenlőtlenség

Az Édes Anna a két világháború közötti Magyarország egyik legsúlyosabb társadalmi problémáját állítja középpontba: a cselédek helyzetét. A cseléd a polgári háztartás nélkülözhetetlen tagja, de nem ember: nincs saját szobája, nincs saját ideje, nincs saját élete. Vizyné Anna „gazdája”, nem munkaadója - és ez a birtoklás-logika az, amelyet Kosztolányi bírál.

b) A szeretethiány mint gyilkos erő

A regény legmélyebb rétege nem társadalmi, hanem lélektani: Anna nem az elnyomás, hanem a szeretethiány miatt öl. Moviszter doktor szavai - „Szeretet nélkül bántak vele” - a regény kulcsmondatai. Anna nem lázad az úr-szolga viszony ellen (nem politikai tett a gyilkosság), hanem összeomlik, mert senki nem tekintette embernek. A szeretethiány mint pusztító erő az egész Kosztolányi-életmű egyik visszatérő témája.

c) A „tökéletes cseléd” paradoxona

Kosztolányi felismeri, hogy a „tökéletes cseléd” - aki soha nem panaszkodik, soha nem kér, soha nem hibázik - nem az ideális szolga, hanem egy beteg, elnyomott ember. A tökéletesség a lélek halálának jele: aki ennyire tökéletesen szolgál, az már nem él. Moviszter doktor szavaival: „nem is olyan jó az a nagyon jó cseléd” - mert a tökéletesség mögött felgyülemlő feszültség előbb-utóbb robbanáshoz vezet.

d) A némaság mint tragédia

Anna nem beszél. Nem azért, mert nem akar, hanem mert nem tanították meg rá - a cseléd nem szólalhat meg, az ő dolga a csend és a munka. A tárgyaláson is hallgat: képtelen elmondani, miért ölt. Ez a némaság a kiszolgáltatottság legmélyebb formája - aki nem tudja szavakba önteni a fájdalmát, annak a teste „beszél” helyette (a gyilkosság).

e) A polgári képmutatás

A regény minden szereplője (Vizy, Vizyné, Jancsi, Ficsor, Druma) valamilyen módon képmutató: mást mond, mint amit cselekszik; mást mutat, mint amit érez. A Tanácsköztársaság bukása ezt felerősíti: a politikai köpönyegforgatás (Vizy „elvtársozása” a kommün alatt) a magánéleti képmutatás tükre. Egyedül Moviszter nem képmutató - és ezért ő az egyetlen, aki megérti Annát.

9. Elbeszélői technika és stílus

Az elbeszélő nézőpont

A regényt harmadik személyű, mindentudó elbeszélő meséli, de Kosztolányi gyakran belülről mutatja a szereplőket (szabad függő beszéd): ilyenkor az elbeszélő hangja és a szereplő gondolatai összemosódnak. Ez különösen Anna jellemzésénél fontos - az olvasó Anna szemével lát, de Anna maga soha nem beszél.

Impresszionista stílus

Kosztolányi stílusa a Nyugat impresszionizmusához tartozik: az érzéki benyomások (szagok, fények, hangok, textúrák) fontosabbak, mint a cselekményvezetés. A lakás tisztasága, a főzés illata, a ruhák tapintása - ezek a részletek Anna világát teszik érzékletessé.

A név-szimbolika

• Édes Anna - ironikus név: az „édes” élet keserű.
• Vizy - a „víz” szó társítása: felszínes, átlátszó, sodródó ember.
• Moviszter - a „minister” (szolgáló) latin szó átformálása: ő az igazi „szolgáló”, aki másokért él.
• Ficsor - a „ficsúr” pejoratív hangzása: kisember, alkalmazkodó.

10. Összefoglaló

• Kosztolányi Dezső (1885-1936) a Nyugat első nemzedékének tagja, a homo aestheticus - az esztétikai ember.
• Az Édes Anna (1926) lélektani és társadalmi regény: egy cselédlány tragédiáján keresztül mutatja be a szeretethiány pusztító erejét.
• A regény 1919 nyarától 1922 őszéig játszódik (a gyilkosság 1920 májusában történik), a Tanácsköztársaság összeomlásának napján indul - a politikai háttér a polgári képmutatást és az úr-szolga viszony állandóságát emeli ki.
• Édes Anna a tökéletes cseléd, aki szó nélkül szolgál - de a tökéletesség mögött felgyülemlik a fájdalom, és a gyilkosság a kimondatlan szenvedés robbanása.
• Vizyné a cselédgyötrő háziasszony, aki Annát gépnek tekinti; Vizy Kornél a közönyös gazda; Patikárius Jancsi az elcsábító, aki a szerelem illúzióját nyújtja, majd elveszi.
• Moviszter doktor a regény erkölcsi központja: ő mondja ki a tárgyaláson, hogy „Ridegen bántak vele.”, és hogy „Gépet csináltak belőle.”
• A regény keretes szerkezetű (20 fejezet), Anna késleltetve jelenik meg (VI. fejezet), a zárlatban maga Kosztolányi tűnik fel a szövegben.
• Az Édes Anna nem bűnügyi történet, hanem annak a lelki folyamatnak a bemutatása, amely a gyilkossághoz vezet: a némaság, a szeretethiány és a bezáruló csapda tragédiája.
• A regény a magyar irodalom legfontosabb művei közé tartozik, és az európai lélektani próza nagy hagyományába (Dosztojevszkij, Thomas Mann) illeszkedik.

11. Kulcsfogalmak

• Homo aestheticus - Kosztolányi önmeghatározása: az esztétikai ember, aki a szépség és a nyelv elkötelezettje, szemben a politikai vagy erkölcsi elkötelezettséggel.
• Lélektani regény (pszichológiai regény) - olyan regény, amelynek középpontjában a szereplők belső világa, lelki folyamatai állnak, nem a külső cselekmény.
• Keretes szerkezet - olyan szerkesztési mód, ahol a mű elejét és végét azonos vagy hasonló motívum, helyszín vagy nézőpont fogja össze (itt: a korrajz és a szerzői önreflexió).
• Impresszionizmus - irodalmi stílusirányzat, amely az érzéki benyomásokat (látvány, hang, szag) helyezi előtérbe; Kosztolányi prózájának jellemző vonása.
• Szabad függő beszéd - elbeszélői technika, amelyben az elbeszélő és a szereplő hangja összemosódik, harmadik személyben, de a szereplő gondolataival.
• Tanácsköztársaság - az 1919. március 21. - augusztus 1. közötti, 133 napos kommunista rendszer Magyarországon.
• Metafikció - amikor az író a saját művében szereplőként jelenik meg (a XX. fejezet).

12. Lehetséges vizsgakérdések és rövid válaszok

1. Miért tekintjük az Édes Annát lélektani regénynek?

Mert a középpontban nem a gyilkosság „hogyan”-ja, hanem a „miért”-je áll. Kosztolányi azt a lelki folyamatot mutatja be, amely Anna összeomlásához vezet: a szeretethiányt, a némaságot, a bezáruló csapdát. A gyilkosság nem bűnügyi esemény, hanem lélektani szükségszerűség.

2. Mi Moviszter doktor szerepe a regényben?

Moviszter az író szócsöve és a humanizmus képviselője. Ő az egyetlen, aki Annát embernek tekinti, és a tárgyaláson kimondja az igazságot: „Szeretet nélkül bántak vele. Szívtelenül.” Az ő szavai állítják szembe az emberi megértést a jogi és politikai képmutatással.

3. Hogyan kapcsolódik a regény a történelmi háttérhez?

A cselekmény 1919. július 31-én indul, a Tanácsköztársaság bukásának napján. A politikai rendszerváltás a polgári képmutatást leplezi le: Vizy a kommün alatt elvtársnak szólítja a házmestert, a bukás után már nem. A háttér azt mutatja, hogy az úr-szolga viszony nem a politikán múlik - a cselédek kiszolgáltatottsága állandó.

4. Miért ironikus Anna „tökéletessége”?

Mert a „tökéletes cseléd” nem boldog ember, hanem gép: valaki, akinek nincs saját élete, nincs hangja, nincs méltósága. Moviszter maga mondja: „nem is olyan jó az a nagyon jó cseléd”. A tökéletesség a lélek halálának jele, és a felgyülemlett feszültség végül gyilkosságban robban ki.

5. Mi a keretes szerkezet szerepe?

A keret (I-VI. és XIX-XX. fejezet) a történelmi és szerzői szintet adja: a Tanácsköztársaság bukása, a társadalmi környezet, és végül maga Kosztolányi megjelenése a szövegben. A keret közrefogja Anna személyes tragédiáját, és ezzel a magántörténetet korrajzzá tágítja.

6. Mi Patikárius Jancsi szerepe Anna tragédiájában?

Jancsi az egyetlen ember, akivel Annának rövid időre emberi kapcsolata van - de ez a kapcsolat is kizsákmányolás: Jancsi elcsábítja Annát, teherbe ejti, majd magzatelhajtó port vétet be vele. Jancsi számára Anna nem ember, csak „játék”. Az elcsábítás és az elvetélés az utolsó reményt semmisíti meg Anna életében.

7. Miben különbözik Kosztolányi megközelítése más szociális regényektől?

Kosztolányi nem politikai vádiratot ír: nem a kapitalizmust vagy az osztályharcot bírálja, hanem az emberi kapcsolatok hiányát. Anna tragédiája nem az, hogy cseléd, hanem az, hogy senki nem szereti. Ez a megközelítés a homo aestheticus sajátja: a szépirodalmon keresztül tesz fel emberi kérdéseket, politikai jelszavak nélkül.