A romantika jellemzői Vörösmarty Mihály költészetében

Tételszám: #7 | Kategória: Életművek - Kötelező szerzők | Szint: Középszint (2026)

1. Bevezetés

Vörösmarty Mihály (1800-1855) a magyar romantika vezéralakja, a reformkor irodalmának meghatározó személyisége. Költészete szinte minden romantikus vonást magában hordoz: a nemzeti múlt dicsőítését, a szenvedélyes érzelmeket, a nagyívű ellentéteket, a látomásos képeket és az emberiség sorskérdéseinek feszegetését. Ez a tétel azt mutatja be, hogyan jelennek meg a romantika jellemzői Vörösmarty négy kulcsművében: a Szózat (1836), a Csongor és Tünde (1830), a Gondolatok a könyvtárban (1844) és A vén cigány (1854) című alkotásokban. A négy mű együtt az életmű három nagy korszakát is kirajzolja: a nemzeti eposz és dráma korszakát, a reformkori küzdelem idejét és a világosi összeomlás utáni válságperiódust.

2. Életrajzi háttér - a költő és kora

Származás, tanulmányok

Vörösmarty Mihály 1800. december 1-jén született Pusztanyéken (ma Kápolnásnyék), Fejér megyében, kisnemesi családban. Apja gazdatiszt volt, de a család anyagi helyzete nem volt stabil. A fiatal Vörösmarty a székesfehérvári ciszterci, majd a pesti piarista gimnáziumban tanult, és később jogot végzett. Hogy eltartsa magát, nevelőként dolgozott a Perczel családnál - itt szeretett bele Perczel Etelkába, aki az ifjúkori szerelmi költészet ihletője lett.

A Zalán futása és az áttörés (1825)

Vörösmarty első nagy műve a Zalán futása (1825), egy hősi eposz a honfoglalás koráról. A mű a magyar romantika nyitánya: a nemzeti múlt dicsőítése, a hexameteres forma és a romantikus képvilág egyszerre van jelen benne. A Zalán futása egycsapásra ismertté tette a fiatal költőt, és elindította azon az úton, amely az Akadémia tagjává és a reformkor vezető irodalmi személyiségévé tette.

A reformkor költője

1830-ban Vörösmartyt a Magyar Tudós Társaság (a későbbi Magyar Tudományos Akadémia) rendes tagjává választották. A reformkorban (1825-1848) Vörösmarty a nemzeti művelődés ügyének szentelte magát: szerkesztette az Athenaeum folyóiratot, helyesírási szabályzatot dolgozott ki Toldy Ferenccel, nyelvtankönyvet írt Czuczor Gergellyel, és verseivel a nemzeti öntudat erősítésén munkálkodott. Ebben az időszakban születtek legismertebb művei: a Csongor és Tünde (1830), a Szózat (1836) és a Gondolatok a könyvtárban (1844).

Összeomlás - Világos után

Az 1848-49-es szabadságharc idején Vörösmarty a forradalom lelkes támogatója volt, a népképviseleti országgyűlés tagja lett. A világosi fegyverletétel (1849. augusztus 13.) azonban megtörte: bujdosnia kellett, anyagilag tönkrement, egészsége megrendült, alkoholizmusba menekült. Az utolsó években szinte teljesen elhallgatott - a ritka kivételek közé tartozik utolsó nagy verse, A vén cigány (1854). Vörösmarty 1855. november 19-én halt meg Pesten. Temetése húszezer ember részvételével néma tiltakozássá vált a Habsburg-elnyomás ellen.

3. A romantika - mi is ez?

A romantika a 18. század végén és a 19. század első felében uralkodó irodalmi és művészeti irányzat, amely a klasszicizmus (a szabályosság, mértékletesség és antik minták követése) ellenében jött létre. A romantika fő jellemzői, amelyeket Vörösmarty költészetében is végigkövethetünk:

1. Szenvedélyes érzelmek - az érzelmek ereje fontosabb, mint a racionális gondolkodás. A romantikus költő nem fél a túláradó érzelmi kitörésektől.
2. Nemzeti múlt és történelem - a romantikus költők a nemzetük múltjában keresik az erőt és az identitást (honfoglalás, dicső csaták, hősi halál).
3. Ellentétek és végletesség - a romantika szeret nagy kontrasztokban gondolkodni: élet és halál, fény és sötétség, remény és kétségbeesés, szerelem és pusztulás.
4. Látomások és víziók - a romantikus költészet gyakran kilép a valóságból, és kozmikus, apokaliptikus vagy mesés képeket teremt.
5. A természet mint lélek-tükör - a természeti képek a belső érzelmeket fejezik ki.
6. Eredetiség és egyéniség - a romantikus költő nem másolja az elődöket, hanem saját hangot keres.
7. A nemzet és az egyén sorskérdései - a romantikus költő nem csak magáról beszél, hanem a közösség (nemzet, emberiség) sorsáról is.

4. Szózat (1836) - részletes elemzés

Keletkezés és történelmi háttér

A Szózat 1836-ban született, az 1832-36-os pozsonyi országgyűlés berekesztésének idején. Ez az országgyűlés a reformkor egyik legfontosabb politikai eseménye volt: a magyar rendek megpróbálták a Habsburg-udvarral szemben érvényesíteni a nemzeti jogokat (magyar nyelv, jobbágyfelszabadítás, gazdasági modernizáció), de a bécsi udvar végül feloszlatta az országgyűlést. Ebben a kiábrándító, de egyben harcias hangulatban írta Vörösmarty a Szózatot, amely azóta a második magyar himnusszá vált.

Műfaj és szerkezet

A Szózat műfaja szózat - vagyis a tömeghez, a nemzethez intézett felhívás, szónoki beszéd költői formában. A vers 14 versszakból áll, keretes szerkezetű: az első két versszak gondolata az utolsó két versszakban variációs ismétléssel tér vissza. A verselése jambikus (emelkedő ritmusú), a sorok 8 és 6 szótagosak, a rímelése félrím: csak a páros sorok rímelnek egymásra.

A szerkezet három nagy egységre bontható:

1. Felszólítás (1-2. vsz.): a haza iránti hűségre szólít fel.
2. Érvek (3-12. vsz.): előbb a dicső múlt, majd a jövő két lehetősége (feltámadás vagy pusztulás).
3. Zárlat (13-14. vsz.): az első versszakok visszatérése, a „rendületlenűl” újra felhangzik.

A szöveg kulcsmotívumai

• „Hazádnak rendületlenűl / Légy híve, oh magyar” - a nyitó sorpár, amely a zárlatban megfordított szórenddel tér vissza: a vers központi parancsa. A „rendületlenűl” szó kétszer hangzik el, az első és a 13. versszakban, és a megingathatatlan hűséget jelöli.
• „Bölcsőd az s majdan sírod is, / Mely ápol s eltakar” - a haza mint az élet teljes kerete: születéstől halálig. Az anya-metafora (ápol, eltakar) a hazát gondoskodó anyaként ábrázolja.
• A dicső múlt (3-5. vsz.): Vörösmarty a magyar történelem nagy pillanatait idézi: „Itt küzdtenek honért a hős / Árpádnak hadai”, majd „Itt törtek össze rabigát / Hunyadnak karjai”. Ez a két név hangzik el a versben. A romantika jellegzetes vonása: a nemzeti történelem hősi múltként való megidézése.
• A jövő kettős víziója (6-12. vsz.): a vers nem egyértelműen optimista. Két lehetőséget rajzol fel: (1) „Még jőni kell, még jőni fog / Egy jobb kor” - a remény; és (2) „Vagy jőni fog, ha jőni kell, / A nagyszerű halál” - a nemzethalál víziója. Ez a kettős jövőkép a romantika egyik legerőteljesebb példája: a végletesség, a remény és a kétségbeesés egyidejű jelenléte.
• „A nagyszerű halál” - a romantika jellemző gondolata: ha a nemzet elpusztul, az is dicsőséges legyen. A pusztulás is lehet fenséges.
• „Egy ezredévi szenvedés” - a magyar nép ezeréves történelme mint szenvedéstörténet: a romantika a múltat nem szépíti, hanem a szenvedésben találja meg a méltóságot.

A romantika jellemzői a Szózatban

5. Csongor és Tünde (1830) - részletes elemzés

Keletkezés és forrás

A Csongor és Tünde 1830 őszére készült el, és 1831 tavaszán jelent meg Székesfehérvárott. Vörösmarty maga „színjáték öt felvonásban” megjelöléssel adta ki, az irodalomtörténet drámai költeményként tartja számon. Forrása egy régi magyar népmese-feldolgozás, a Gyergyai Albert-féle Árgirus história (16. század), amely a tündérszerelemről szól. Vörösmarty azonban a mesét filozófiai mélységű alkotássá emelte, amelyben az emberi boldogság keresése válik a központi kérdéssé.

Műfaj

A mű drámai költemény - a romantika korában népszerű műfaj, amelyben a színpadi cselekmény mellett a filozófiai mondanivaló a legfontosabb. A drámai költeményt nem elsősorban színpadra szánják, hanem olvasásra (bár a Csongor és Tündét idővel sikerrel adták elő). Más elnevezések: mesejáték, filozofikus mesedráma.

Szerkezet - a kétszintes dráma

A Csongor és Tünde öt felvonásból áll, és kétszintes dráma: a cselekmény egyszerre zajlik a földi és a tündéri (égi) síkon.

• Felső szint: a tündérek világa, Tünde hazája, Tündérhon - az álom, az eszmény, a végtelen boldogság.
• Alsó szint: a földi világ, ahol Csongor bolyong, és ahol a három allegorikus vándor (a Kalmár, a Fejedelem és a Tudós) keresi a boldogságot.

A három vándor - az élet három zsákutcája

Az egyik leghíresebb romantikus eszköz a műben a három allegorikus alak (allegória = elvont fogalom megszemélyesítése):

1. A Kalmár - a gazdagságban keresi a boldogságot. Az V. felvonásban csalódottan ismeri be, hogy a vagyon nem adott megelégedést.
2. A Fejedelem - a hatalomban keresi a boldogságot. Ő is kudarcot vall: a hatalom magányos és üres.
3. A Tudós - a tudásban keresi a boldogságot. Ő sem találja meg: a tudás öncélú, ha nincs mellette érzelem.

A három vándor kudarccal végződő útja egy romantikus tétel: sem a pénz, sem a hatalom, sem a tudás önmagában nem ad boldogságot.

A boldogság válasza - a szerelem

Csongor és Tünde egymásra találásával Vörösmarty a beteljesült szerelemben jelöli meg a lét értelmét. A szerelem az egyetlen erő, amely képes egyesíteni a földi és az égi szférát, a testet és a lelket. Az Éj monológja (V. felvonás) a mű legismertebb részlete, amely kozmikus távlatba helyezi az emberi keresést:

„Sötét és semmi voltak: én valék, / Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj, / És a világot szültem gyermekűl.”

Az Éj a világ keletkezését és pusztulását mondja el, az ember pedig ebben a végtelen távlatban jelenik meg: „Az ember feljő, lelke fényfolyam, / A nagy mindenség benne tűkrözik.”

A romantika jellemzői a Csongor és Tündében

6. Gondolatok a könyvtárban (1844) - részletes elemzés

Keletkezés és kontextus

A Gondolatok a könyvtárban 1844-ben született, a reformkor csúcsán, amikor Vörösmarty már érett, tapasztalt költő. Az ihlet forrása állítólag egy könyvtári látogatás volt (egyesek szerint a Magyar Tudományos Akadémia könyvtára, mások szerint a pesti egyetem könyvtára), ahol a költő a könyvek tömege láttán kezdett el töprengeni az emberi kultúra értékéről és értelméről.

Műfaj

A vers műfaja filozófiai óda - egyes elemzők rapszódiának (szabad formájú, zaklatott ritmusú vallomásversnek) is tekintik. Az ódai emelkedettség és a rapszodikus szenvedélyesség együtt van jelen benne.

Szerkezet - a gondolat íve

A vers három nagy részre bontható:

1. Kiábrándulás: a könyvtárban a költő először kétségbeesik: ennyi könyv, ennyi tudás - és mégis ennyi szenvedés, háború, igazságtalanság. „Ment-e / A könyvek által a világ elébb?” - ez a vers központi kérdése, és a válasz keserűen ironikus: „Ment, hogy minél dicsőbbek népei, / Salakjok annál borzasztóbb legyen”.
2. Dialektikus vívódás: a költő érvel a kultúra értékessége mellett és ellen is. A könyvek hiába tanítanak, ha „a szegény” (a nép, az elnyomottak) számára a tudás elérhetetlen. A romantikus társadalmi érzékenység jelenik meg itt: a kultúra csak akkor ér valamit, ha mindenki hozzáfér.
3. Zárlat - a cselekvés parancsa: a vers nem pesszimizmussal zárul, hanem felhívással. A záró szakasz leghíresebb sorai:

„Mi dolgunk a világon? küzdeni / Erőnk szerint a legnemesbekért.”

A legutolsó sor pedig a munka örömét mondja ki: „Ez jó mulatság, férfi munka volt!” Ez a zárlat a reformkori aktív hazafiság programja: nem elég gondolkodni, tenni kell. A „legnemesbekért” szó alatt Vörösmarty az igazságosságot, az emberi méltóságot, a nép felemelkedését és a tudás demokratizálását érti.

A szöveg kulcsmotívumai

• A könyv mint kettős szimbólum: egyszerre az emberi szellem diadala és a hiábavalóság jele (mert a tudás nem mentette meg az emberiséget a szenvedéstől).
• A szegény és a gazdag ellentéte: „Országok rongya! könyvtár a neved, / De hát hol a könyv mely célhoz vezet? / Hol a nagyobb rész boldogsága?” - a romantikus társadalomkritika hangja.
• A „küzdeni” ige: a vers központi szava. Nem a megnyugvás, hanem a cselekvés az értelmes válasz a világ szenvedésére.

A romantika jellemzői a Gondolatok a könyvtárban-ban

7. A vén cigány (1854) - részletes elemzés

Keletkezés és kontextus

A vén cigány 1854 nyarán született, és Vörösmarty utolsó befejezett verse - a költő „hattyúdala”. A világosi fegyverletétel (1849) óta szinte teljesen elhallgatott: bujdosott, megtört, alkoholba menekült. Az 1850-es évek elejének Bach-korszaka (a Habsburg-elnyomás legsötétebb időszaka) és a krími háború (1853-56) adják a vers külső hátterét, de a belső háttér a költő személyes összeomlása.

Műfaj

A vers rapszódia - szabad formájú, zaklatott ritmusú, látomásos költemény, amelyben az érzelmek hirtelen váltakoznak. A rapszódia a romantika egyik kedvelt műfaja, mert teret ad a szélsőséges érzelmek kifejezésének.

Szerkezet - a fokozódó őrület és a megbékélés

A vers hét versszakból áll, mindegyik tíz sorból, és az első hat versszak végén ugyanaz a négysoros refrén tér vissza („Húzd, ki tudja meddig húzhatod...”). A hetedik versszakban a refrén megváltozik: „Húzd, de mégse, - hagyj békét a húrnak” - ez a fordulat a vers csattanója. A vers három részre bontható:

1. A muzsikálás felszólítása (1-2. vsz.): „Húzd rá cigány, megittad az árát” - a cigányzenész alakja itt önmegszólítás: a költő önmagát szólítja, mint akit a fájdalom zenélésre kényszerít.
2. Apokaliptikus víziók (3-6. vsz.): a vers egyre vadabb, egyre látomásosabb képeket sorakoztat fel. A természet tombol, a világ szétesik, apokaliptikus (világvége-szerű) képek követik egymást:
   • „Háború van most a nagy világban, / Isten sírja reszket a szent honban” - a világméretű pusztítás
   • „Hulló angyal, tört szív, őrült lélek, / Vert hadak vagy vakmerő remények?” - a katasztrófa hangjainak sora
   • „A vak csillag, ez a nyomoru föld” és „hadd jöjjön el Noé bárkája” - a Föld megtisztulása a bibliai vízözön mintájára A költő saját összeomlása egyetemes katasztrófává tágul: a személyes fájdalom a világ végévé növekszik.
3. A megbékélés zárlata (7. vsz.): a vers váratlan fordulattal zárul:

„Húzd, de mégse, - hagyj békét a húrnak, / Lesz még egyszer ünnep a világon, / Majd ha elfárad a vész haragja, / S a viszály elvérzik a csatákon.”

Ez a zárlat a romantika egyik legmegrendítőbb pillanata: a kétségbeesés mélyéből felbukkan a remény, a pusztulás után az újjászületés lehetősége. A „Lesz még egyszer ünnep a világon” sor a magyar költészet egyik leghíresebb mondata.

A szöveg kulcsmotívumai

• A vén cigány mint alter ego: a cigányzenész, aki „megittad az árát”, és mégis húzza, a költő önarcképe. A művész, aki a saját fájdalmából alkot zenét.
• Az apokaliptikus képek: a vers középső részei a romantika végletes képalkotásának csúcsai. A természet, a bibliai képek és a kozmosz összeomlik - és ebben az összeomlásban a költő saját lelki állapota tükröződik.
• „Húzd rá cigány” - a refrénszerűen visszatérő felszólítás, amely egyszerre kétségbeesett és dacosan életerős.
• A krími háború visszhangja: az 1853-56-os krími háború (Anglia, Franciaország, Törökország vs. Oroszország) Vörösmarty számára azt a reményt hordozta, hogy az európai háború esetleg Ausztria meggyengüléséhez és a magyar szabadság visszaszerzéséhez vezethet.

A romantika jellemzői A vén cigányban

8. Vörösmarty három korszaka - összefoglaló ív

Az ív: dicsőséges múlt → küzdő jelen → összeomlás és újjászületés reménye. Ez maga is romantikus ív: a végletektől a végletekig terjed, de soha nem adja fel teljesen a reményt.

9. Hatás, utóélet, jelentőség

• A Szózat a második magyar himnusz. 1843-ban Egressy Béni zenésítette meg, és azóta az ünnepélyes alkalmak záróéneke. A Himnusz (Kölcsey, 1823) és a Szózat együtt a magyar nemzeti identitás két pillére.
• A Csongor és Tünde a magyar színházi repertoár állandó darabja. A mű a 20. századi magyar költészetre is hatott (Weöres Sándor, Szabó Lőrinc), és a „boldogságkeresés drámájaként” az érettségi visszatérő tétele.
• A „Mi dolgunk a világon? küzdeni” a magyar közgondolkodás egyik legismertebb idézete - szállóigévé vált.
• A vén cigány hatása Ady Endre, Babits Mihály és a 20. századi magyar líra felé is nyúlik. Az apokaliptikus vízió és a dacból fakadó remény Ady Vér és arany korszakát és Babits Jónás könyvét is előrevetíti.
• Vörösmarty temetése (1855. november 21.) a reformkori és romantikus nemzetszemlélet utolsó nagy pillanata volt: húszezren kísérték a koporsót, és a szertartás a Habsburg-elnyomás elleni néma tüntetéssé vált.

10. Összefoglaló

• Vörösmarty Mihály (1800-1855) a magyar romantika vezéralakja, a reformkor irodalmának meghatározó költője.
• A romantika fő jellemzői - szenvedélyes érzelmek, nemzeti múlt, ellentétek, víziók, cselekvés-igény - mind megjelennek az életműben.
• A Szózat (1836) a nemzethez intézett felhívás: „Hazádnak rendületlenűl / Légy híve, oh magyar”. A remény és a nemzethalál víziója egyszerre van jelen benne - ez a romantika jellegzetes végletessége.
• A Csongor és Tünde (1830) drámai költemény a boldogság kereséséről: a három vándor (Kalmár, Fejedelem, Tudós) kudarcával szemben a szerelem adja az élet értelmét.
• A Gondolatok a könyvtárban (1844) filozófiai óda: a tudás értékét és hiábavalóságát mérlegeli, majd a cselekvés parancsával zárul: „Mi dolgunk a világon? küzdeni / Erőnk szerint a legnemesbekért.”
• A vén cigány (1854) a költő utolsó befejezett verse, apokaliptikus rapszódia: a világosi összeomlás fájdalma kozmikus pusztulássá tágul, de a zárlat a remény szikráját villantja fel: „Lesz még egyszer ünnep a világon.”
• Az életmű íve: dicsőséges nemzeti múlt → reformkori küzdelem → összeomlás és újjászületés reménye.
• Vörösmarty a magyar irodalom egyik leghatásosabb költője - a Szózat a második himnusz, a „küzdeni a legnemesbekért” szállóige, A vén cigány pedig a magyar romantika egyik csúcsa.

11. Kulcsfogalmak

• Romantika - 18. század végi és 19. századi irodalmi irányzat, amelyet a szenvedélyes érzelmek, a nemzeti múlt, a végletesség, a látomások és az egyéniség jellemeznek.
• Reformkor - a magyar történelem 1825-1848 közötti időszaka, amikor a nemzet politikai, gazdasági és kulturális modernizációjáért küzdött (Széchenyi, Kossuth, Deák).
• Szózat (műfaj) - a nemzethez intézett szónoki felhívás költői formában.
• Drámai költemény - olyan színpadi mű, amelyben a filozófiai mondanivaló fontosabb, mint a cselekmény. A romantika jellegzetes műfaja (pl. Goethe: Faust).
• Rapszódia - szabad formájú, zaklatott ritmusú, érzelmileg szélsőséges költemény. A romantika kedvelt formája.
• Allegória - elvont fogalom megszemélyesítése (pl. a Kalmár = gazdagság, a Fejedelem = hatalom, a Tudós = tudás a Csongor és Tündében).
• Apokaliptikus kép - a világvégét, a kozmikus pusztulást megjelenítő vízió.
• Alter ego - „másik én”: a költő önmagát egy másik alakban (itt: a vén cigány) jeleníti meg.
• Világosi fegyverletétel - 1849. augusztus 13., amikor a magyar honvédség letette a fegyvert az orosz csapatok előtt. A szabadságharc bukásának és a nemzeti gyász kezdetének szimbóluma.

12. Lehetséges vizsgakérdések és rövid válaszok

1. Milyen romantikus vonásokat mutat a Szózat?

A Szózat a romantika szinte minden vonását magában hordozza. A nemzeti múlt dicsőítése (Árpád hadai, Hunyad karjai): a magyar történelmet hősi küzdelemként ábrázolja. A végletesség: egyszerre mutatja a „jobb kor” reményét és a „nagyszerű halál” vízióját. A szenvedélyes hangnem: a „rendületlenűl” visszatérése a keretben patetikus, szónoki hatást kelt. A nemzet sorskérdése: a vers nem egyéni problémáról szól, hanem az egész magyar nép jövőjéről.

2. Miért „drámai költemény” a Csongor és Tünde, és mi benne a romantikus?

A drámai költemény a romantika korában népszerű műfaj, amelyben a filozofikus mondanivaló fontosabb a cselekménynél. Romantikus vonásai: a mesés, fantasztikus világ (tündérek, boszorkány, varázslat), a kétszintes dráma (földi vs. égi szint), az allegória (három vándor mint zsákutcák), a nagy ellentétek (szerelem vs. magány, égi vs. földi) és a szerelem mint a lét egyetlen értelme.

3. Mit jelent a „Mi dolgunk a világon? küzdeni” sor a Gondolatok a könyvtárban záró szakaszában?

Ez a reformkori cselekvés-program: Vörösmarty azt mondja, hogy a világ szenvedésére nem a lemondás, hanem az aktív küzdelem a válasz. A „legnemesbekért” szó az igazságosságot, az emberi méltóságot, a tudás demokratizálását jelenti. A sor szállóigévé vált, és a magyar szellemi élet egyik legismertebb idézete.

4. Miért nevezik A vén cigányt „apokaliptikus” versnek?

Mert a vers középső részében Vörösmarty a világvégét vizionálja: tomboló zivatar, „hulló angyal”, a „vak csillag”-ként látott föld, Noé bárkája. Ezek a képek a személyes összeomlást (a szabadságharc bukása, az alkoholizmus, a megtörtség) egyetemes katasztrófává tágítják. A romantika végletessége itt a legszélsőségesebb: az egyéni fájdalom a mindenség szétesésévé nő.

5. Hogyan rajzolódik ki Vörösmarty három korszaka a négy tárgyalt művön keresztül?

A Csongor és Tünde (1830) a korai korszak terméke: a mesés-filozofikus dráma a boldogság keresését állítja középpontba. A Szózat (1836) és a Gondolatok a könyvtárban (1844) a reformkori korszak csúcsai: a nemzeti öntudat erősítése és a cselekvésre buzdítás. A vén cigány (1854) a Világos utáni korszak nagy verse: az összeomlás fájdalma és a remény szikrája. Az ív: dicsőséges múlt → küzdő jelen → apokalipszis és újjászületés.

6. Mi a szerepe az ellentéteknek Vörösmarty költészetében?

Az ellentétek (kontrasztok) a romantika egyik legfontosabb eszközei, és Vörösmarty mesterien használja őket. A Szózatban: remény vs. nemzethalál. A Csongor és Tündében: égi vs. földi világ, szerelem vs. magány. A Gondolatokban: a tudás értéke vs. hiábavalósága. A vén cigányban: pusztulás vs. „ünnep a világon”. Az ellentétek feszültséget teremtenek, és így a vers drámai hatásúvá válik.

7. Miért mondjuk, hogy Vörösmarty a „magyar romantika vezéralakja”?

Mert ő volt az, aki a romantika minden vonását a legmagasabb művészi szinten valósította meg a magyar irodalomban. A Zalán futásával (1825) ő indította el a nemzeti romantikát. A Szózattal ő teremtette meg a romantikus nemzeti himnuszt. A Csongor és Tündével a romantikus drámai költeményt. A vén cigánnyal pedig a romantika legvégsőbb, legapokaliptikusabb hangját szólaltatta meg. Emellett a reformkorban ő volt az irodalmi élet szervezője (Athenaeum, Akadémia), tehát nemcsak alkotóként, hanem intézményteremtőként is a magyar romantika központi alakja.