Demográfiai és etnikai változások Magyarországon a 18. században

Bevezetés

A 18. század Magyarország történetének egyik legdrámaibb demográfiai (népesedési) időszaka volt. A 150 éves török megszállás (1541-1699) alatt az ország népessége gyakorlatilag nem gyarapodott, miközben Európa lakossága jelentősen nőtt: a hódoltsági területeken (a török által elfoglalt területeken) egyes vidékek szinte teljesen elnéptelenedtek. A 18. század feladata volt, hogy ezt az űrt betöltse - és ez meg is történt, de az ország etnikai (nemzetiségi) összetétele gyökeresen megváltozott. Az érettségin ez a tétel azért fontos, mert megmagyarázza, hogyan alakult ki az a soknemzetiségű Magyarország, amelynek problémái a 19-20. századi történelem kulcskérdéseivé váltak.

1. A kiindulópont: Magyarország a török kor után

A pusztítás mértéke

A 150 éves török uralom és a felszabadító háborúk (1683-1699) hatalmas emberáldozattal jártak:

• Magyarország népessége a 15. század végén kb. 3,5-4 millió fő volt
• A 18. század elejére ez kb. 4 millióra tehető, vagyis a népesség két évszázad alatt lényegében stagnált, miközben a hódoltsági területeken egész vidékek néptelenedtek el (az arányok tehát belül tolódtak el, nem az összlétszám zuhant a töredékére)
• Az Alföld (a Duna-Tisza köze és a Tiszántúl) különösen elnéptelenedett - egyes falvak teljesen eltűntek
• A Dunántúl és Felvidék jobban megúszta, mert részben királyi Magyarország (Habsburg-fennhatóság) maradt

Elnéptelenedett területek

2. A népesség növekedése a 18. században

A demográfiai robbanás

A 18. század folyamán Magyarország népessége drámai mértékben nőtt:

• 1720 körül: kb. 4 millió fő (a történelmi Magyarország területén)
• 1787 (II. József népszámlálása): kb. 9,5 millió fő (a magyar korona országaiban: a Magyar Királyságban, Erdélyben, Horvátországban és a Határőrvidéken együtt)
• A század végére: a népesség megközelítette a 10 millió főt

Ez a növekedés két fő forrásból táplálkozott:

1. Természetes szaporodás (a született gyerekek száma meghaladta a halálozásokat)
2. Betelepítés és betelepülés (más országokból érkező népesség)

3. A szervezett betelepítések

A Habsburg betelepítési politika

A Habsburg uralkodók tudatosan szervezték az elnéptelenedett területek betelepítését. Ennek több oka volt:

• Gazdasági: a lakatlan földek nem termeltek adóbevételt
• Katonai: a déli határ védelmére népesség kellett
• Politikai: a katolikus, Habsburg-hű népesség betelepítése erősítette az udvar pozícióját a protestáns magyarokkal szemben

Német betelepítés (svábok)

A legnagyobb szervezett betelepítési hullám a német (sváb) telepesek érkezése volt:

• III. Károly (1711-1740) idején lendült fel, Mária Terézia (1740-1780) és II. József (1780-1790) folytatta
• Fő célterületek: Bánát (Temesköz), Bácska, Tolna és Baranya megye („Sváb Törökország”), Szatmár, valamint Buda és Pest környéke
• A telepeseket kedvezményekkel csábították:
  • Adómentesség: az 1723-as országgyűlés törvénye a betelepülő parasztoknak 6, a kézműveseknek 15 év adómentességet adott
  • Föld és telek, épületfa, igásállat, gazdasági szerszám, vetőmag, előleg és kölcsön
  • Az utazás Bécstől az új lakóhelyig a telepítő (az állam vagy a földesúr) költségén ment
• A német telepesek fejlettebb építkezési és gazdálkodási módszereket hoztak magukkal, és a Temesközben az udvar külön ösztönözte a nagyobb hozamú növényfajták bevezetését

A telepesek száma

Becslések szerint a 18. század folyamán 300 000-400 000 német telepes érkezett Magyarországra Németország nyugati és déli vidékeiről. A három nagy betelepítési hullám:

4. Szerb és horvát betelepülés

A szerbek

A szerbek már a török korban és közvetlenül utána nagy számban érkeztek:

• 1690 - A nagy szerb bevándorlás: Arsenije Čarnojević (Csernojevics Arzén) ipeki pátriárka (egyházi vezető) vezetésével nagyszámú, valószínűleg százezer körüli szerb menekült a törökök elől Magyarországra a visszavonuló császári sereggel együtt (a pontos számot a szakirodalom nagyon eltérően becsüli)
• I. Lipót császár kiváltságokat (privilégiumokat) biztosított számukra: egyházi önkormányzat (maguk választhatták egyházi és világi vezetőiket), saját bíráskodás (kikerültek a vármegyék hatásköre alól), adókedvezmények
• Fő letelepedési terület: Délvidék (Bácska, Bánát), Szentendre, a Duna mente
• A szerbek a határőrvidéken (a déli határ mentén kialakított katonai övezet) katonai szolgálatot teljesítettek a törökök ellen

A horvátok

• A horvátok Horvátország és Szlavónia területéről érkeztek
• Főleg a Dunántúl déli részén telepedtek le
• A horvát-magyar viszony sajátos volt: Horvátország társországa volt Magyarországnak (önálló bánnal - helytartóval -, de a magyar koronához tartozva)

5. Román népességnövekedés Erdélyben

Erdély etnikai átalakulása

Erdélyben a 18. században drámai etnikai változás zajlott:

• A középkorban a három „államalkotó nemzet” a magyar nemesség, a székelyek és a szászok voltak (Unio Trium Nationum - a Három Nemzet Szövetsége, kápolnai unió, 1437)
• A románok ugyan számbelileg jelentősek voltak, de nem tartoztak az „államalkotó” nemzetek közé
• A 18. század elején még a lakosság csaknem fele magyar volt, és alig több mint egyharmada román
• Az 1760-as évekre a románok aránya meghaladta az 50%-ot, a magyaroké 30% körülire csökkent, a szászok pedig 14%-ot tettek ki - vagyis a románok lettek Erdély legnagyobb nemzetisége

Okok

• Folyamatos bevándorlás Havasalföldről (a mai Románia déli része) és Moldvából: román pásztorok és földművesek érkeztek
• A 17. századi török és tatár hadjáratokban elpusztult magyar lakosság helyére a földesurak román jobbágyokat telepítettek
• A magyar és a szász népesség lassabban növekedett, így az arányok a románok javára tolódtak el

6. Szlovák népesség a Felvidéken

• A Felvidék (a mai Szlovákia területe) az ország sűrűbben lakott, helyenként túlnépesedett vidékei közé tartozott a 18. században
• A szlovákok a felvidéki magyarokkal vegyesen éltek, de a hegyvidéki területeken többségben voltak
• Már a 18. század első évtizedeiben megindult a belső vándorlás az Alföldre: a túlnépesedett felvidéki falvakból sokan költöztek az üres alföldi területekre. Ebben magyarok, szlovákok, ruszinok és románok egyaránt részt vettek
• Így jöttek létre a mai Dél-Alföld szlovák közösségei: Békéscsabára 1718-ban érkeztek az első evangélikus szlovákok, Szarvast 1722-ben telepítették be nógrádi szlovákok, és ide tartozik Tótkomlós is

7. Ruszin, görög és örmény közösségek

Ruszinok (kárpátaljai ukránok)

• A Kárpátalja északkeleti részén éltek, szegény hegyvidéki földművelők és pásztorok
• Görögkatolikus vallásúak (a katolikus egyházhoz tartoznak, de keleti szertartás szerint miséznek)
• Számuk a 18. században is folyamatosan nőtt

Görögök és örmények

• Kis számban, de gazdaságilag fontos kereskedő közösségeket alkottak
• A görögök a balkáni kereskedelmet közvetítették
• Az örmények főleg Erdélyben telepedtek le (pl. Szamosújvár, Erzsébetváros)

8. A magyarság aránya és helyzete

A magyar arány csökkenése

A betelepítések és a nemzetiségek természetes szaporodása miatt a magyarság aránya drámaian csökkent:

• A 15. század végén az ország lakosságának kb. 75-80%-a volt magyar nyelvű
• A 18. század elejére Magyarország és Erdély lakosságának már csak kb. 45%-a volt magyar, és az arány tovább csökkent: a 19. század közepére 42%-ra (Horvátország és a Határőrvidék nélkül), a magyar korona országainak egészét nézve pedig 37%-ra
• Magyarország soknemzetiségű állammá vált, ahol a magyarok kisebbségben voltak saját országukban

Okok

• A török kor elsősorban a magyarlakta területeket (Alföld, Dunántúl déli része) pusztította
• A felvidéki és erdélyi nemzetiségek (szlovákok, románok) kevésbé szenvedtek
• A Habsburg betelepítési politika nem magyar népességet hozott az ország üres területeire
• A szerbek tömeges bevándorlása a Délvidékre

9. Vallási változások

A 18. század vallási szempontból is átrendezte Magyarországot:

A katolikusok megerősödése

• A Habsburgok katolikus rekatolizációs (a protestantizmust visszaszorító) politikát folytattak
• A betelepített németek túlnyomórészt katolikusok voltak (a bevándorló szerbek viszont ortodoxok)
• A jezsuiták (a katolikus egyház tanító és térítő rendje) aktív térítőmunkát végeztek

Protestánsok helyzete

• A reformátusok (kálvinisták) főleg az Alföldön és Erdélyben maradtak erősek - a magyarság körében népszerűek
• Az evangélikusok (lutheránusok) főleg a felvidéki szlovákok és a dunántúli németek között terjedtek
• A türelmi rendelet (1781. október 25., II. József): a protestánsoknak (reformátusoknak, evangélikusoknak) és a görögkeletieknek (ortodoxoknak) magán vallásgyakorlatot engedélyezett. Már 100 család gyülekezetet alakíthatott és templomot építhetett, de a templom bejárata nem nyílhatott az utcára, és nem lehetett rajta torony és harang. Nem teljes egyenjogúság volt tehát, de az első komoly enyhülés

Görögkatolikusok és ortodoxok

• A szerbek és románok ortodox (keleti keresztény) vallásúak voltak
• A Habsburgok megpróbálták a románokat és ruszinokat a görögkatolikus egyházba terelni (az ortodox szertartást megtartva, de a római pápát elismerve)
• Az 1698-as gyulafehérvári unió révén az erdélyi románok egy része görögkatolikus lett

10. A Határőrvidék (Militärgrenze)

A Határőrvidék sajátos intézmény volt a déli határ mentén:

• A Habsburgok katonai határövezetet hoztak létre a török veszély ellen
• A határőrök (főleg szerbek, horvátok, románok) földet kaptak, cserébe állandó katonai szolgálatot teljesítettek
• A terület nem a magyar országgyűlés, hanem közvetlenül Bécs alá tartozott
• Ez a rendszer a 19. század második feléig fennállt: az 1870-es, 1880-as években számolták fel, és csatolták vissza a területet az ország polgári közigazgatásához. Fennállása alatt végig jelentős feszültségeket okozott a magyarok és a Habsburgok között

11. A változások következményei

Gazdasági hatások

• Az elnéptelenedett területek újra művelés alá kerültek
• A német telepesek fejlett mezőgazdasági technikákat honosítottak meg
• A népességnövekedés növelte az adóbevételeket és az ország gazdasági teljesítményét
• A kereskedelem fellendült (görög, örmény, zsidó kereskedők)

Politikai következmények

• A soknemzetiségű Magyarország a 19. században a nemzeti mozgalmak színterévé vált
• A nemzetiségek saját jogokat követeltek, ami a magyar-nemzetiségi ellentétekhez vezetett
• A trianoni békediktátum (1920) egyik távoli gyökere éppen ebben a 18. századi etnikai átrendeződésben keresendő

Összefoglaló

• A 150 éves török uralom alatt az ország népessége stagnált, és főleg az Alföld néptelenedett el
• A 18. században a népesség kb. 4 millióról kb. 10 millióra nőtt - természetes szaporodás és betelepítés révén (1787: kb. 9,5 millió)
• A Habsburgok szervezett német (sváb) betelepítést hajtottak végre: 300 000-400 000 telepes érkezett (Bánát, Bácska, Tolna, Baranya, Szatmár, Buda környéke) három nagy hullámban
• 1690-ben Csernojevics Arzén vezetésével tömegesen, valószínűleg százezres nagyságrendben érkeztek szerb menekültek a Délvidékre
• Erdélyben a románok lettek a legnagyobb nemzetiség: az 1760-as évekre arányuk meghaladta az 50%-ot
• Belső vándorlás indult a Felvidékről az Alföldre, ebben a szlovákok is részt vettek
• A magyarság aránya a 15. század végi kb. 75-80%-ról a 18. század elejére kb. 45%-ra csökkent, és tovább esett - Magyarország soknemzetiségű állammá vált
• A Habsburgok főleg katolikus népességet telepítettek, de II. József türelmi rendelete (1781) enyhített a protestánsok és az ortodoxok helyzetén
• A Határőrvidék katonai övezet volt a déli határ mentén, közvetlenül Bécs irányítása alatt
• A 18. századi etnikai átrendeződés lett a 19-20. századi nemzetiségi konfliktusok forrása

Lehetséges vizsgakérdések

1. Miért volt szükség a 18. századi betelepítésekre?

Mintaválasz: A 150 éves török uralom és a felszabadító háborúk hatalmas pusztítást okoztak. Az Alföld és a Délvidék szinte teljesen elnéptelenedett. A lakatlan földek nem termeltek adóbevételt, a déli határ védelmére katonai népesség kellett, és a Habsburgok politikailag is erősíteni akarták pozíciójukat katolikus, Habsburg-hű telepesek betelepítésével.

2. Hogyan változott meg Magyarország etnikai összetétele a 18. században?

Mintaválasz: A 15. század végi kb. 75-80%-os magyar arány a 18. század elejére kb. 45%-ra csökkent, és utána is tovább esett. Ennek okai: a török kor elsősorban a magyarlakta területeket pusztította, a Habsburgok nem magyar (főleg német) népességet telepítettek be, a szerbek tömegesen bevándoroltak, Erdélyben a románok kerültek többségbe, a Felvidéken a szlovákok népessége nőtt. Magyarország soknemzetiségű állammá vált.

3. Mi volt a nagy szerb bevándorlás (1690) jelentősége?

Mintaválasz: 1690-ben Csernojevics Arzén ipeki pátriárka vezetésével nagyszámú, valószínűleg százezer körüli szerb menekült a törökök elől Magyarországra. I. Lipót császár kiváltságokat biztosított számukra: egyházi önkormányzat, saját bíráskodás, adókedvezmények. A szerbek a Délvidéken és a Határőrvidéken telepedtek le. Jelenlétük alapvetően megváltoztatta a régió etnikai összetételét.