Kézírásos nyelvemlékek

Tételszám: #5 | Kategória: A magyar nyelv története | Szint: Középszint (2026)

1. Bevezetés

A magyar nyelv történetének kutatásában kiemelt szerepük van a nyelvemlékeknek: azoknak az írott dokumentumoknak, amelyekből megismerhetjük a nyelv korábbi állapotát. A legrégibb magyar nyelvemlékek a 11-13. századból származnak, és két nagy csoportba oszthatók: szórványemlékek és szövegemlékek. Ez a tétel bemutatja a legfontosabb kézírásos nyelvemlékeket, a tihanyi alapítólevéltől a kódexirodalomig, és segít megérteni, miért fontosak ezek a dokumentumok a magyar nyelv megismeréséhez.

2. Alapfogalmak

Mi a nyelvemlék?

Nyelvemléknek nevezzük azokat az írott dokumentumokat, amelyek egy korábbi nyelvállapotot rögzítenek. A magyar nyelvemlékek esetében ez azt jelenti, hogy bennük a magyar nyelv korábbi formája maradt fenn: a legrégebbiekben, a kézírásos nyelvemlékekben az úgynevezett ómagyar kor nyelve. A nyelvemlékek a nyelvtudomány számára olyanok, mint a régész számára a leletek: belőlük rekonstruálhatjuk, hogyan hangzott és működött a magyar nyelv évszázadokkal ezelőtt.

Szórványemlék vs. szövegemlék

A kézírásos nyelvemlékeket két fő típusra osztjuk:

• Szórványemlék (szórványnyelvemlék): A dokumentum alapnyelve latin (vagy más idegen nyelv), de a szövegben magyar szavak vagy kifejezések is szerepelnek - például személynevek, helynevek, birtokleírások. A szórványemlékekből egyes szavakat, nyelvtani formákat ismerhetünk meg, de összefüggő magyar szöveget nem tartalmaznak.
• Szövegemlék: Összefüggő magyar nyelvű szöveg - tehát nem csak szavak, hanem teljes mondatok, mondatsorok. A szövegemlékekből a korabeli nyelvtan, szókincs és mondatszerkesztés is tanulmányozható.

Egyszerű szabály: ha a dokumentumban csak magyar szavak vannak latin szövegben = szórványemlék. Ha összefüggő magyar mondatok vannak = szövegemlék.

3. A magyar nyelv korszakai - időbeli elhelyezés

A nyelvemlékek megértéséhez hasznos ismerni a magyar nyelv korszakait:

A tételben tárgyalt nyelvemlékek mind az ómagyar korból származnak.

4. Legfontosabb szórványemlékek

a) Tihanyi alapítólevél (1055)

A tihanyi alapítólevél a legrégibb eredetiben fennmaradt, hiteles oklevelünk, és a legfontosabb magyar szórványemlék. I. András király adta ki 1055-ben, és a tihanyi bencés apátság alapítását rögzítette. A dokumentum latin nyelvű, de 58 magyar szót tartalmaz - ezek főként helynevek és birtokhatár-leírások.

Legismertebb részlete:

„feheruuaru rea meneh hodu utu rea” (mai magyarul: „Fehérvárra menő hadiútra”)

Ez az oklevél leghosszabb magyar szókapcsolata. Megmutatja, hogy a magyar nyelv már ekkor is használt toldalékokat és névutókat: a mai -ra/-re rag helyén itt még a külön írt „rea” névutó áll.

Miért fontos?

• A legrégibb eredetiben fennmaradt hiteles oklevelünk, benne a legkorábbi magyar szórványok egy részével
• Megmutatja a 11. századi magyar hangállapotot (pl. a szótövek végén még ott áll az „u”: feheru = fehér, uaru = vár, utu = út)
• Bizonyítja, hogy a magyar nyelv nyelvtani rendszere (ragozás, szóalkotás) már ebben az időszakban fejlett volt
• Az eredeti dokumentum a Pannonhalmi Bencés Főapátság levéltárában található

b) További szórványemlékek

• Veszprémvölgyi apácák adománylevele (1002 körül, görög nyelvű, magyar nevekkel) - a legkorábbi hazai szórványemlék, de a datálása vitatott
• Garamszentbenedeki alapítólevél (1075) - latin szövegben magyar helynevek
• Dömösi prépostság adománylevele (1138) - több száz magyar személynév

5. Legfontosabb szövegemlékek

a) Halotti beszéd és könyörgés (1195 körül)

A Halotti beszéd és könyörgés (rövidítve: HB) a legrégibb összefüggő magyar nyelvű szövegemlék. Egy latin nyelvű egyházi kódexben, a Pray-kódexben (amelyet arról a Pray György jezsuita tudósról neveztek el, aki 1770-ben elsőként adott hírt róla) maradt fenn. A szöveg egy temetési beszéd és ima, amelyet papok használtak a szertartáson.

KéziratA Halotti beszéd és könyörgés a Pray-kódexben⤢ nagyítható

Az első sorban pirossal a latin cím áll (Sermo super sepulchrum). A nagy piros L betűvel indul a 26 soros beszéd („Latiatuc feleym zumtuchel”), a nagy piros S betűvel a 6 soros könyörgés. A lap alsó sorai már latinul vannak.

Forrás: Pray-kódex, 136. levél (Országos Széchényi Könyvtár, MNy 1); Wikimedia Commons, közkincs

Híres nyitómondata:

„Latiatuc feleym zumtuchel mic vogmuc” (mai átírásban: „Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk”)

A szövegemlék két részből áll: egy 26 soros temetési beszédből és egy 6 soros könyörgésből, vagyis összesen 32 sor, mintegy 190 magyar szó. Nyelvileg rendkívül értékes, mert megmutatja:

• A 12. század végi magyar hangállapotot (a mai „a” helyén sokszor még „o” áll: „vogmuc” = „vagyunk”)
• A személyragozás működését (latiatuc = látjátok, vogmuc = vagyunk)
• A birtokos szerkezet korai formáját
• A korabeli szórendet és mondatszerkesztést
• Az egyházi szókincs magyar változatait

Miért fontos?

• Az első összefüggő magyar szöveg - ebből tudhatjuk, hogyan hangzott a 12. századi magyar nyelv egész mondatokban
• Bizonyítja, hogy a magyar nyelv alkalmas volt összetett gondolatok kifejezésére
• Az eredeti dokumentum az Országos Széchényi Könyvtárban található Budapesten

b) Ómagyar Mária-siralom (1300 körül)

Az Ómagyar Mária-siralom (rövidítve: ÓMS) a legrégibb összefüggő magyar nyelvű vers. A Leuveni kódexben maradt fenn (amelyet a belgiumi Leuven városáról neveztek el). A szöveg Szűz Mária siralma a kereszt alatt álló fiáért, Jézusért - tehát Mária-siralom (planctus). Latin mintája egy szekvencia volt, de a magyar szöveg már nem hivatalos egyházi szöveg, hanem szabad átköltés.

KéziratAz Ómagyar Mária-siralom a Leuveni kódexben⤢ nagyítható

Fekete-fehér reprodukció a kódex lapjáról. A vers a bal hasáb alsó részén kezdődik, és a jobb hasáb tetején folytatódik: folyószövegként, verssorokra tördelés nélkül áll a latin szövegek között.

Forrás: Leuveni kódex, 134. levél hátoldala (Országos Széchényi Könyvtár, MNy 79); Wikimedia Commons, közkincs

Néhány sor mai betűs olvasatban:

„Világ világa, virágnak virága, / keserűen kínzatul, / vos szegekkel veretül!”

Az Ómagyar Mária-siralom költői szöveg: rímel, ritmusa van, és költői eszközöket (alliteráció, felsorolás, felkiáltás) használ. Ez bizonyítja, hogy a 13. századi magyar nyelv már alkalmas volt a költészetre és az érzelmek kifejezésére.

Miért fontos?

• A legrégibb magyar nyelvű vers
• Latin mintát követ, de nem szó szerinti fordítás - a szerző szabadon alkotott
• Gazdag nyelvi kifejezőeszközökkel rendelkezik (költői képek, alliterációk)

6. A kódexirodalom

Mi a kódex?

A kódex (latinul: codex) kézzel írt, könyv formájú dokumentum. A középkorban a kódexek pergamenre (állati bőrre), később papírra íródtak, és rendszerint kolostorokban készültek. A másolók (latinul: scriptorok) kézzel írták és díszítették a szövegeket.

A magyar kódexirodalom (15-16. század)

A 15-16. századból mintegy 45-50 kéziratos kódex maradt ránk magyar nyelven. Ezek döntő többsége vallásos szöveg: bibliafordítások, legendák (szentek élete), imádságok, prédikációk és apácák számára írt szabályzatok. A kódexirodalom virágkora a 15. század második fele és a 16. század eleje.

Legfontosabb kódexek

A kódexek jelentősége a nyelvtörténetben

• Szókincs: a kódexekből megismerjük a korabeli szókincset - sok szó itt jelenik meg először magyarul
• Nyelvjárások: a másolók különböző vidékekről származtak, ezért a kódexekben eltérő nyelvjárási sajátosságok figyelhetők meg
• Helyesírás: a magyar helyesírás fejlődése nyomon követhető a kódexek betűhasználatából
• Stílusrétegek: a szövegek sokfélesége (ima, legenda, prédikáció) megmutatja, hogy a magyar nyelv már különféle stílusrétegekben volt használatos

7. A nyelvemlékek kutatása

A nyelvemlékek kutatása a nyelvtörténet (historikus nyelvészet) feladata. A kutatók a következőket vizsgálják:

• Hangtan: hogyan változtak a magán- és mássalhangzók az évszázadok során (pl. az „u” > „o” > „a” hangváltozás)
• Alaktan: hogyan fejlődtek a toldalékok és ragok
• Szókincs: honnan származnak a szavak (finnugor örökség, szláv, latin, német, török jövevényszavak)
• Mondattan: hogyan változott a szórend és a mondatszerkezet

A nyelvemlékek kutatói közül kiemelkedik Jakubovich Emil, aki a tihanyi alapítólevél olvasatával foglalkozott, és Mészöly Gedeon, aki az Ómagyar Mária-siralom nyelvét elemezte.

8. Összefoglaló

• A nyelvemlékek olyan írott dokumentumok, amelyek korábbi nyelvállapotot rögzítenek.
• Két fő típusuk van: szórványemlék (latin szövegben magyar szavak) és szövegemlék (összefüggő magyar mondatok).
• A legfontosabb szórványemlék a tihanyi alapítólevél (1055), a legrégibb eredetiben fennmaradt hiteles oklevelünk; 58 magyar szót tartalmaz, köztük a híres „feheruuaru rea meneh hodu utu rea” szókapcsolatot.
• A legrégibb szövegemlék a Halotti beszéd és könyörgés (1195 körül), amely temetési beszéd és ima a Pray-kódexben; 26 sor beszéd és 6 sor könyörgés.
• A legrégibb magyar vers az Ómagyar Mária-siralom (1300 körül), egy Mária-siralom a Leuveni kódexben.
• A kódexirodalom (15-16. sz.) mintegy 45-50 kéziratos kódexet jelent - vallásos szövegek (legendák, bibliafordítások, imák).
• A legrégibb kódex a Jókai-kódex (1440 körül), a négy evangélium fordítását a Müncheni kódex (1466) őrzi.
• A nyelvemlékek kutatása a nyelvtörténet feladata: hangtant, alaktant, szókincset és mondattant vizsgálnak.
• Az ómagyar kor (896-1526) nyelve a mai magyartól jelentősen eltér, de a ragozó jelleg és az agglutináló (toldalékoló) rendszer már ekkor megvolt.

9. Kulcsfogalmak

• Nyelvemlék - korábbi nyelvállapotot rögzítő írott dokumentum.
• Szórványemlék - idegen nyelvű szövegben elszórt magyar szavak (pl. helynevek, személynevek).
• Szövegemlék - összefüggő magyar nyelvű szöveg (mondatok, mondatsorok).
• Ómagyar kor - a magyar nyelv története 896-tól 1526-ig; ebben az időszakban keletkeztek az első nyelvemlékek.
• Kódex - kézzel írt, könyv formájú dokumentum, rendszerint kolostorokban készült.
• Pray-kódex - a Halotti beszéd és könyörgést tartalmazó latin nyelvű kódex.
• Leuveni kódex - az Ómagyar Mária-siralmat tartalmazó kódex.
• Planctus - siralom, siratóének; az Ómagyar Mária-siralom műfaja.
• Agglutináló nyelv - olyan nyelv, amelyben a nyelvtani viszonyokat toldalékokkal (ragokkal, jelekkel, képzőkkel) fejezik ki; a magyar ilyen.

10. Lehetséges vizsgakérdések és rövid válaszok

1. Mi a különbség a szórványemlék és a szövegemlék között?

A szórványemlék idegen (általában latin) nyelvű szövegben tartalmaz magyar szavakat (pl. helyneveket), míg a szövegemlék összefüggő magyar mondatokat. A tihanyi alapítólevél szórványemlék (latin oklevél, benne 58 magyar szó), a Halotti beszéd szövegemlék (összefüggő magyar próza).

2. Miért fontos a tihanyi alapítólevél a magyar nyelvtörténetben?

Mert ez a legrégibb eredetiben fennmaradt hiteles oklevelünk (1055), és 58 magyar szót őrzött meg. Belőle megismerjük a 11. századi magyar hangállapotot és szókincset. A „feheruuaru rea meneh hodu utu rea” szókapcsolat megmutatja, hogyan használta a korabeli magyar a toldalékokat és a névutókat.

3. Miért nevezik a Halotti beszédet a legrégibb magyar szövegemléknek?

Mert ez az első ismert összefüggő magyar nyelvű szöveg: 26 sor beszéd és 6 sor könyörgés, amelyből teljes mondatszerkezeteket, ragozási mintákat és szórendet ismerhetünk meg. Megelőzi az Ómagyar Mária-siralmat, amely vers, nem próza.

4. Miben különbözik az Ómagyar Mária-siralom a Halotti beszédtől?

A Halotti beszéd próza (temetési beszéd), az Ómagyar Mária-siralom vers (Mária-siralom, planctus). A Mária-siralom rímel, ritmusa van, és költői eszközöket használ (alliteráció, felkiáltás). A Halotti beszéd kb. 1195-ből, a Mária-siralom kb. 1300-ból való.

5. Mi a kódexirodalom jelentősége a magyar nyelv fejlődésében?

A kódexek (15-16. sz.) bizonyítják, hogy a magyar nyelv alkalmas volt összetett vallásos szövegek (bibliafordítás, legenda, prédikáció) kifejezésére. A kódexekből megismerjük a korabeli szókincset, nyelvjárásokat és a helyesírás fejlődését.

6. Melyik a legrégibb magyar nyelvű kódex, és mit tartalmaz?

A Jókai-kódex (1440 körül) a legrégibb magyar nyelvű kódex. Assisi Szent Ferenc és társai történeteit tartalmazza magyar nyelven. A Müncheni kódex (1466) a négy evangélium fordítását hozza, és a legkorábbi magyar bibliafordítás emlékét őrzi.